Biztonságpolitikai szempontból Földünk egyik leginkább kiemelt pontja az úgynevezett Suwalki corridor, melynek névadója a közeli lengyel város Suwalki. Ez az övezet voltaképp egy 104 km hosszú határvonal a lengyel-litván határon, mely azért különleges, mert egyrészt a három baltikumi kis ország: Litvánia, Lettország és Észtország (együttesen: 175 ezer km2-es területtel, ami közel két Magyarországnak felel meg) egyedül itt érintkezik a NATO európai területeivel, másrészt pedig mert itt van legközelebb egymáshoz az Oroszországhoz tartozó Kalinyingrád-régió és az oroszokkal szövetséges Fehéroroszország. (Ezen túl itt lehetne egyedül Fehéroroszországnak tengeri kijárata. Lukasenko régóta kéri Putyintól.)
A kép forrása: commons.wikimedia.org
A Suwalki corridor mindkét szemben álló félnek fontos: Oroszország itt tudja elvágni a Baltikumot az európai szövetségeseitől (szárazföldön) és itt tud legrövidebben kijutni kalinyingrádi régiójába is. A NATO pedig itt tud csak szárazföldi utánpótlást és védelmi segítséget biztosítani a balti államok számára. Nem véletlen, hogy 2017-ben a NATO itt tartotta az utóbbi évek egyik legfontosabb hadgyakorlatát egy esetleges orosz támadást szimulálva.
Történelmi analógiát az első világháború utáni lengyelországi területrendezés és a híres gdanski korridor jelent, mely 1920 november 15-én a versaillesi béke aláírásakor született. Itt Lengyelország tengeri kijáratot kapott Gdansk (német nevén: Danzig) városánál. mely így kettévágta a Német Birodalmat, pontosabban leválasztotta róla Kelet-Poroszországot.
A kép forrása: encyklopedia.ushmm.org
Adolf Hitler hatalomra jutásától (1933) kifogásolta Németország kettévágását és követelte a gdanski korridor mielőbbi megszüntetését. A második világháború kirobbantása után pedig a Führer egyik első dolga volt ezt végrehajtani. Akkoriban tehát a sajátos határkialakítás nem békét, hanem háborút hozott. Kérdés, hogy miként alakul majd a nemzetközi helyzet Suwalki corridor esetében. De hogyan is jött létre a mai határrendszer a térségben? Egyáltalán hogy született meg az alig 15 100 km2-es, parányi Kalinyingrádi terület orosz kézen?
A Kalinyingrádi régió (Kőnigsberg) egykoron a Porosz Hercegség része volt, mely 1525-ben jött létre és 1701-ben alakult Porosz Királysággá miután egyesült a Brandenburgi választófejedelemséggel. Sajátos módon már ekkor is két országrészből állt, amelyek közt Lengyelország rendelkezett egy tengeri kijárattal.
A kép forrása: LINK
Ez a helyzet 1772-ben azonban megváltozott, amikor a meggyengült Lengyelországot a környező nagyhatalmak először osztották fel és a két porosz területet elválasztó lengyel rész is Poroszországé lett. Eljött Poroszország fellendülést mutató korszaka: területe egyre növekedett, míg végül az 1871-ben létrejövő Német Császárság létrehozója nem lett (a porosz uralkodó lett egyben a Német császár is). Ám jött az első világháború és Németország vesztes fél lett, így le kellett mondania bizonyos területeiről, így arról is, hogy porosz tartománya egybefüggően megmaradjon. Közé ékelődött a frissen újraalakuló Lengyelország tengeri kijárata a már korábban említett gdanski korridor. (Kelet és Nyugat-Poroszország népszavazhatott a Németországhoz tartozásról.)
Következett a második világháború, melynek végén Sztálin kiharcolta, hogy a Szovjetunió bekebelezhesse a balti államokat és Lengyelországtól elorozhassa annak keleti területeit (Lengyelországot úgy kárpótolták, hogy cserébe Németországtól kapott területeket nyugati határszélén.) Sztálin egyszerűen megfelezte Kelet-Poroszországot: déli részét nagy kegyesen a lengyeleknek adta, északi részét meg közvetlenül az Orosz SZSZSZK részévé tette. Így alakult ki ez a kis elkülönülő terület, mely 3 magyar megye nagyságú csupán, ám különállása sokáig nem látszódott, hiszen a körülötte lévő területek is mind a Szovjetunióhoz tartoztak. Ám 1991-ben a Szovjetunió széthullásakor egy sereg önálló állam jött létre (Litvánia, Lettország, Észtország, Fehéroroszország) így a parányi Kalinyingrád messzire szakadt Oroszországtól.
A kép forrása: történelmi világatlasz 1997
Ma Kalinyingrád és az onnan a Fehérorosz határig húzódó 104 kilométeres Suwalki corridor fontos válságpont Európában, mely a későbbiekben is feszültségforrások helye marad. Ha Oroszország bárhol is olyan újabb előretörést tesz, mely határain túlmutatna, akkor ez a térség kiemelt eséllyel válhat fegyveres összecsapások színterévé.
Az ukrajnai válság után Európa egy teljesen új biztonságpolitikai korszakába lép, melyben egészen biztosan neuralgikus pont lesz a Suwalki corridor.
Defcon blog
