A kép forrása: heratige.org

A világ legnagyobb haditengerészeti flottáinak rangsorában az élen egy ideje alig van változás. A legelső helyen évek óta Kína és az Egyesült Államok versenyeznek. Tőlük csak alig marad le az orosz flotta megszerezve a bronzérmet. A negyedik és ötödik hely talán meglepő lehet, ugyanis nem európai hatalmak birtokolják, hanem Japán és India. A hatodik és hetedik hely Franciaországé és az Egyesült Királyságé, míg a TOP-10 maradék helyein Olaszország, Dél-Korea és Törökország osztoznak.

Forrás: indianexpress.com

A táblázatban szereplő országok napjainkra élénk versenybe kezdtek saját haditengerészeteik fejlesztésében. Leginkább Kína és Oroszország mutatkozik elszántnak abban, hogy megőrizze vagy fokozza haditengerészeti jelenlétét a világóceánokon. Legutóbb Putyin jelentette be, hogy Oroszország 2050-ig élvonalba fejleszti flottáját.

Forrás: globalfirepower

Az USA erőssége a repülőgéphordozókban rejlik, míg Oroszország a tengeralattjáróiban bízik leginkább. A felszíni hajók tekintetében Moszkva a korvettjeivel áll élen (kisebb méretű hadihajók), míg az USA az Arley Burke rombolóosztályt fejleszti (rakétaindító rendszerekkel). Kína minden területen fejleszt.

Hajótípusok és fejlesztési irányok

A modern haditengerészetek ma már a rakétarendszerekkel is ellátott rombolók (destroyers) és fregattok fejlesztésére illetve az atommeghajtású tengeralattjárók gyártására innovációjára fókuszálnak, melyek mellett természetesen napjainkban is jelentős erőt képviselnek még mindenhol a repülőgép hordozók (Aircrafft carriers) és a helikopter hordozók (Helicopter carriers). Ezek ma a legnagyobb hajótípusok. A USS Gerald R Ford hordozó például 100 ezer tonnás. A cirkálók jelentik a második legnagyobb hajótípust 10 ezer tonna körüli és feletti tömegükkel. Ilyen az amerikaiaknál a Ticonderoga cirkáló-osztály 9 aktív hajója (9800 tonnásak) és a jellenleg fejlesztés alatti Strike-osztály illetve az oroszoknál a Szlava és Kirov cirkáló-osztály. Ez utóbbiak közé tartozik az orosz Csendes-óceáni flotta zászlóshajója a 11 ezer tonnás Varjag cirkáló, és a két legnagyobb orosz cirkáló a Pyotr Veliky (24 ezer tonnával) illetve az Admiral Nahimov (23 ezer tonnával). A cirkálók után jönnek a rombolók 5-10 ezer tonna közt és a fregattok 3-6 ezer tonnás kivitelben. (Az orosz büszkesége a hiperszónikus rakétákkal is felszerelt Admiral Golovko például egy 4500 tonnás fregatt, míg az amerikaiak legjobb rakéta-fregattja az USS Ingraham 4100 tonna tömegű.) A legkisebb hadihajó-típus a táblázatban a korvett. Ezek a hadihajók alig 2 ezer tonnásak, de nagyon sok fejlett korvett-osztály létezik már, mint például az oroszoknál a Steregushchy osztály 105 méteres hajótesttel és 100 fős legénységgel, illetve a legújabb Gremyashchiy osztály 2500 tonnás kivitelben. Láthatóan Oroszország a flotta-fejlesztését ezekre a kisebb 2-3 ezer tonnás hadihajó-típusokra koncentrálja szemben az amerikaiak romboló-programjával mely a 8-10 ezer tonnás Arleigh Burke rombolósztályra fókuszál.

Sokan becsülik le (főleg a magyar kormányzati körökben és híveik táborában) Kelet-Európa veszélyeztettségét és az orosz agressziónak való kitettségét. Négy érv szokott megjelenni az oroszok lehetséges európai expanziója ellen: 1.Oroszország nem mer NATO államot megtámadni 2.Gyengébb mint a NATO 3.Túl kicsi az orosz GDP 4.Nem bír Ukrajnával sem, akkor hogyan bírna Európával.

Nos nézzük sorban röviden: Igenis meg mer támadni NATO államot mert Trump óta nem kell tartania attól, hogy az USA bevatakozna 2.Oroszország valóban gyengébb a NATO-nál, de az USA-t ha kivesszük a képletből, akkor már egészen más a helyzet, úgy már erősebb mint az európai NATO 3.Az orosz GDP valóban csak a tizedik legjelentősebb a világon, de az ipari termelés kapacitása nagyon jelentős és kínai támogatással képes egy akár évekig tartó újabb háborúra. 4.Az orosz haderő elbír Ukrajnával csak idő kérdése (sajnos) és utána Kelet-Európa lerohanása már könnyebb feladat lesz, mert a 9-10 itteni ország együttesen is gyengébb mi a jelenlegi megerősített ukrán haderő. A folytatás átvett cikk a világesemények blogról:

Kelet-Európa lerohanása

Vlagyimir Putyin politikája mindig is a régi Szovjetunió helyreállítását célozta, bár 1999-es hatalomrakerülését követő években ez még közvetlenül nem jelent meg a hivatalos diplomáciai törekvéseiben. A választóvonalat pályafutásában alighanem a 2008-as esztendő jelentette, amikor nagy orosz haderőreform elindult és a grúzia elleni háború is megkezdődött, innentől agresszív expanzióba kezdett. A Krím félsziget 2014-es megtámadását Kelet-Ukrajna megszállása követte, majd Szíria bombázása (az ottani támaszpontjairól kiindulva). Jelenleg ott tartunk, hogy az USA, Donald Trump behódoló politikáján keresztül mindenben legitimálja Putyin telhetetlenségét. Az orosz vezető magánvagyonás a Forbes és Elom Musk is 200 milliárd dollára becsüli (szembe például Trump 7 milliárdjával), ami azt jelenti, hogy a politika mocskos világában szinte bárkit megvehet (és vesz is). Összegezve: hatalmas a hadserege, nála van a bolygó legtöbb atomtöltete és ő a világ leggazdagabb embere is jelenleg.

A kép forrása: haboruk.blog.hu

Ami az orosz hadsereget illeti: az ukrajnai háború három éve után már 1,5 milliós (több mint 200 dandárja áll fegyverben) és a leginkább harcedzettnek számít az egész világon. Eközben Európában a törököket leszámítva az 5 legnagyobb létszámú hadsereg együttesen sem éri el az 1 millió főt. Lengyelország (202 100), Franciaország (200 000), Egyesült KIrályság (184 860), Németország (181 600) és Olaszország (165 500) hadserege összeadva is csupán 934 ezer katona, ami az orosz hadsereg kétharmada. Ez a 900 ezer fő egyébként a háborús Ukrajna mai hadsereglétszámával azonos. Ráadásul alig akad közös katonai egység, minden nemzet saját ki hadseregét tartja fenn (minimális az összehangolódás). Európa ma katonailag tehát nagyon gyenge, az USA nélküli nézve harcértéke töredéke az oroszok hadseregének. Másként fogalmazva, ha Putyin lezárja az ukrajnai háborút, akkor Kelet-Európa lerohanása már rutinfeladat lesz katonái számára.

A veszélyben lévő 9 ország: Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Szlovákia, Magyarország, Románia, Moldova és Bulgária. Ezek mindegyike tagja volt 1945 és 1991 között a Szovjetunió érdekszférájának és Putyin újra ezt a hatalomfelosztást szeretné visszahozni. És megvan minden esélye is arra, hogy gond nélkül megvalósítsa tervét. Az egyetlen hatalom, mely megálíthatná ebben az az USA lenne, de Trump nyilvánvalóvá tette, hogy magára hagyja Európát (főleg Kelet-Európáért nem akar és nem is fog kockáztatni).  

Az ukrajnai háború lezárása 1 éven belül megvalósul, feltehetően még 2025-ben. Putyin pedig minden megyét megkap ahová csak katonái betették a lábukat, vagyis kb Ukrajna 25-30%-át (jelenleg 18-19 százaléka az övé) és Ukrajna semmilyen komoly ganarciát nem kap új határai megvédésére. Mindezek miatt 2-3 évnyi feltöltés, gyorsított fegyverkezés és talpraállás után Putyin újra megindítja Kelet-európai hadműveleteit a maradék Ukrajnáért és az említett 9 Kelet-európai ország megszállására. És ez ellen senki nem tehet az égvilágon semmit. Hogy mikor? Mivel az orvosok 2030 utánra már bizonytalan életidőt jósolnak Putyinnak (aki egyébként idén októberben lesz 73), így 2030-ig a legvalószínűbb.

A megszállt országok számára sajnos nincsenek túl jó kilátások, hiszen Oroszországnak egyáltalán nem érdeke ezek jólétben tartása vagy fejlesztése. Sokkal inkább piacoknak, ütköző-zónának, stratégiai területeknek és kifosztandó régióknak kellenek csupán számára.  

Azok az országok, melyek reális veszélynek találják Oroszország fokozódó agresszióját Európával szemben és hajlandóak tenni is ez ellen, így például összefogni ennek a bizonyos expanziónak a feltartóztatására 2025 március 2-án Londonban találkoztak először. Ezen a megbeszélésen (melyen az időközben oroszbarát politikába kezdő USA nem vett részt) jött létre a Hajlandóak Koalíciója (Coaltition of the willing). Ekkor még csupán 18 ország vezetője jelent meg: Ukrajna elnöke mellett 17 másik állam. Ők tekinthetők az eredeti alapítóknak. 

A március 2-án összegyült eredeti alapítók. Forrás: en.wikipedia.org

Később március 11-re a Hajlandók koalíciója (Coaltition of the willing) már 30 országra bővült. Ezen a napon ugyanis 30 európai és ázsiai (pl Japán, Kanada) vezérkari főnöke találkozott Párizsban, hogy összehangolják erőfeszítéseiket Ukrajna megsegítésében és egyuttal megkezdjék katonai együttműködésük minden területre kiterjedő megszervezését. Az új szervezet nem azonos a NATO-val (melyet az USA ural) de egyelőre együttműködik vele. Tagjai sorában pedig nem csak EU tagok szerepelnek.

Március 20-án majd 27-én Páriszban újabb nagyszabású találkozók következtek és a Koalíció már 33 országra bővült. Ezek közül kiemelkednek azok, amelyek hajlandóak katonai erőket is küldeni Ukrajnában (az esetleges fegyverszünet garantálására) és gazdasági teljesítményük is jelentős. A listán ők szerepelnek a legelső 4 helyen:

1. Egyesült Királyság
2. Franciaország
3. Kanada
4. Spanyolország
5. Németország
6. Lengyelország
7. Olaszország
8. Svédország
9. Norvégia
10. Finnország
11. Dánia
12. Észtország
13. Lettország 
14. Litvánia
15. Törökország
16. Ausztrália
17. Új-Zeland
18. Ausztria
19. Belgium
20. Bulgária
21. Horvátország
22. Ciprus
23. Csehország
24. Görögország
25. Izland
26. Írország
27. Japán
28. Hollandia
29. Portugália
30. Románia
31. Szlovénia
32. Ukrajna
33. Luxemburg

Az alábbi térképen az európai tagországok szerepelnek, kék színnel jelölve:

Az összefogás gazdasági tekintetben jelentős erőt képvisel, hiszen GDP terén a második legnagyobb pénzügyi centrumot képezik az USA után, megelőzve Kínát. Katonai téren viszont egyelőre gyengék, ám az elmúlt egy hónapban megfogalmazott terveik végrehajtásával ez sokat változhat. Céljuk Ukrajna megvédésén túl, a leginkább fenyegetett Kelet-európai országok megvédése.

Az Oroszország által leginkább fenyegetett országok:

A térképen feltüntetett és kiemelt régió 8 országa (Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Szlovákia, Magyarország, Románia és Bulgária + Moldávia) csak a Hajlandóak Koalíciójától remélhet segítséget, az USA és Kína magára hagyja a térséget, ha Oroszország egyszer valóban megtámadja a területet.  

Az orosz expanzió lehetséges célpontjai az ukrajnai háború kezdete óta foglalkoztatják a világot, különösen azokat a térségeket, ahol a lakosság veszélyben érzi magát. Ilyen például a Baltikum és Lengyelország. A putyini külpolitika birodalmi és terjeszkedő jellege hosszú évek óta egyértelmű, ennek volt megnyilvánulása a 2008-as grúziai beavatkozás (jelentős grúz területek elvétele, pl Dél-Oszétia és Abházia), illetve a Krím elcsatolása 2014-ben. Jelenleg 10-11 ország érintett a fenyegetésben:

A térképet figyelmesen megvizsgálva jól látszódik, hogy a megjelöl kis államok a hajdani Szovjetunió gazdasági-katonai tömbjéhez tartoztak 1945 és 1990 között. Vlagyimir Putyin számára már az 1999-es hatalomra kerülésétől kezdve fontosak.

Jelenleg azonban még Ukrajna köti le Oroszországot, ahol a Kreml egyre nehezebben tudja fenntartani a folyamatos előrenyomulás Putyin által kiadott doktrináját. Már vetettek be rabokat, csecseneket és koreaiakat is, sőt megkezdék az állami vagyonból történő kifizetéseket is harcot vállaló orosz katonáknak. Úgy tűnik versenyfutás zajlik a "ki bírja tovább" jelszó mentén. Ha az USA kitartóan támogatta volna az ukránokat, akkor Oroszország megállapodásra kényszerült volna. Ám azzal, hogy Putyin sikeresen megvette Trump támogatását, újra hozzá kerültek a jobb kondíciók.

Ukrajna teljes területének megszerzése már Putyin célja és amerikai segítséggel ez sikerülhet is neki. Kelet-Európa és a térképen szereplő 11 ország csak ezek után következhet majd. 

A védekezésben és az orosz agresszió megállításában ma a március 2-i londoni csúcstalálkozón megalakuló Hajlandóak koalíciója azaz Coalition of the willing képest lépéseket tenni. A londoni csúcsra Zelenszkij ukrán, Macron francia elnök, Scholz, a távozó német kancellár, Tusk lengyel és Meloni olasz miniszterelnök mellett elment Mark Rutte, a NATO főtitkára, von der Leyen európai bizottsági elnök is hivatalos volt, de mellettük ott volt a brit fővárosban Trudeau kanadai miniszterelnök, valamint a spanyol, a norvég, a dán, a svéd, a finn, a holland kormányfő. A keleti tagállamok körül pedig még a cseh és a román miniszterelnök volt még jelen.

A balti vezetőkkel Starmer telefononon egyeztetett, és külügyminiszteri szinten még Törökország is képviseltette magát - vagyis szinte mindenki ott volt az Ukrajna mellett kiállók közül. Orbán Viktor magyar és Robert Fico szlovák kormányfő természetesen nem kapott meghívást.

A londoni csúcson megállapodtak abban, hogy továbbra is folytatják Ukrajna katonai támogatását, és tovább növelik az Oroszországra nehezedő gazdasági nyomást is. Ahhoz is ragaszkodni fognak, hogy Ukrajnának ott kell lennie az asztalnál minden béketárgyaláson - ez is egy éles különbség az amerikai állásponthoz képest.

A béke most már kizárólag a nyugat-európai országokon múlik, mert a helyzet az, hogy a békéhez vezető út kizárólag Oroszország meghátrálásán keresztül vezet. Ehhez pedig Ukrajna megerősítése és támogatása szükséges. Béke akkor lesz, ha az egész háborút megkezdő Vlagyimir Putyin meghátrál végre. Mivel Trump inkább kiszolgálja mint visszaszorítja Oroszországot, a Coalition of willing az utolsó remény.  

Nem túl sok olyan ország van már napjainkban, mely gazdasági erejénél fogva képes hatékonyan szembeszállni az orosz-amerikai agresszióval és Európa bástyájává tud válni gazdasági és katonai értelemben is. Jelenleg ilyen állam az Egyesült Királyság, Kanada, Lengyelország, Ukrajna, Franciaország és Németország, mely államok a GDP listán a következő helyeket foglalkák el: 3, 6, 7, 9 és 21 (plusz Ukrajna az 58. helyen).

Csatlakozik hozzájuk néhány kevésbé elszánt gazdasági nagyhatalom is, mint Olaszország, Spanyolország és Svédország illetve néhány kisebb ország is, mint Dánia vagy Hollandia de a meghatározóak az említett hatos fogatban szereplők. Három európai uniós és három azon kívüli állam. Közös jellemzőjük, hogy komolyan veszik az oroszok jelentette veszélyt és az amerikai agresszióval szemben is talpon akarnak maradni.

Trump cinikusan viselkedik az EU országaival szemben és vámpolitikájával illetve folytonos zsarolási kísérleteivel gyengíteni illetve ha lehet megszüntetni akarja. Katonai szempontból az Egyesült Államokat a NATO szervezete még erősen köti Európához, ám a Trump-kabinet egyértelműen nem érzi már kötelességének a kontinens megvédését.

Közben körvonazalódni látszódik egy új összefogás, mely esetleg saját védelmet jelenthet gazdasági és katonai szempontból is Európának. Ennek magját a Weimari háromszög (Weimar Triangle) alkotja. Ezt az összefogás a franciák, németek és lengyelek hozták létre még 1991-ben. Most a Trump ámokfutás korától újra fokozódó jelentősége lesz. 

Az éppen ma 3 éve elkezdődött orosz - ukrán háborút villámháborúnak szánták, mára azonban egy elhúzódó, véres küzdelemmé változott. Anyagháború lett belőle és az élőerő-tartalékokért folyó versenyfutás. Ami a katonai tanulságokat illeti, Tálas Péter a Közszolgálati Egyetem John Lukács Intézetének tudományos főmunkatársa 5 pontot említ. Forrás: Index - 2025.02.22.

1.) Haditermelés és hadiipar fontossá váltak. Ismét bebizonyosodott, hogy a mennyiség nagyon is számít, akár nagy létszámú tömeghadseregről, akár tartalék haditechnikáról vagy területvédelemről beszélünk.

2.) Új fegyvernemekre került a hangsúly. Ami a haditechnikában mindenképp újdonság, az a lég- és rakétavédelem, valamint a rakétafegyverek és -csapások nagyságrendje, amit kiegészít a drónok megjelenése. Ezek ugyanis minden szinten – a taktikaitól a stratégiai csapásmérésig – mindent megváltoztattak. Például a drónok tömegessé válása elhozta a szárazföldi hadviselés átalakulását. Mivel szinte az egész frontvonalat belátják, ezért öngyilkossággal ér fel a nagyobb erők csoportosítása egy tömbben, ugyanis a kémdrónok azonnal jelzik, hogy támadás készül, és az ellenfél pedig pontos és nagy erejű csapást mérhet rájuk. Ennek eredménye, hogy az orosz előrenyomulás is kisebb műveletekben, csoportokban zajlik. Nyoma sincs ma már a II. világháborúban vívott nagy páncéloscsatáknak.

3.) Oroszország ereje nem akkora mint hittük. Világossá vált, hogy Oroszország nem olyan erős, mint amilyennek gondoltuk. Azt sem szabad elfelejteni, hogy Oroszország gyakorlatilag Európa egyik legszegényebb országát támadta meg.

4.) Szükséges egy európai haderő. Európai Unió egy része, alig 10 - 12 ország látja csak át, hogy a jövőben az USA segítsége nélkül kell Európának megszerveznie az Oroszországgal szembeni védelmét. Ehhez nagyon is kell a legerősebb európai hadsereg a jelenleg 110 dandárral rendelkező, 800-900 ezres ukrán haderő. EZÉRT támogatják Kijevet annyira és ezért gondolják, hogy nagyon is kellenek Európa védelméhez. Az európai hadsereg felállításában szerepet játszható országok: Egyesült Királyság, a 4 skandináv állam, a 3 balti ország és Lengyelország, illetve talán rajtuk kívül még néhány bizonytalan állam, mint Németország és Franciaország (ahol a belpolitikai változásoktól függ minden). Együttes hadsereglétszámuk sem éri el jelenleg Ukrajna élőerő létszámát (a 900 ezer főt). [globalfirepower]

5.) A nyugati támogatások ereje nagyon nagy. Kiderült az elmúlt három évben, hogy Európa és Amerika, tehát a Nyugat tud úgy támogatni gazdaságilag, katonailag egy partnert, hogy az képes legyen hatékonyan ellenállni. „Szerintem ez bizonyíték arra, hogy vannak olyan közös ügyek, amelyek képesek összefogásra késztetni az európaiakat” – zárta gondolatait Tálas Péter.

Az orosz hadsereg 2022 február 24-én rohanta le a független Ukrajnát. Az oroszok több irányból támadtak és egy ideig Kijevet is megcélozták, ám kísérletük a gyors és több irányból való támadásra kudarcot vallott. Ukrajna közben megkapta az euroatlanti országok teljes támogatását pénzben és harci-eszközökben egyaránt, így már sikeres ellentámadásokat is indítani tudott: 2022 őszén egy teljes Magyarországnyi területet tudott visszafoglalni. 

A 2023 június 10-én megindult ukrán ellentámadás során Ukrajna visszaszerezte az ellenőrzést 38 négyzetmérföldnyi (közel 100 négyzetkilométer) terület felett. Aztán 2024 őszén jelentős fordulat következett be a háború menetében: Oroszország jelentős fölénybe került és ha lassan is de folyamatosan tört előre. 

2024. augusztus 6-án legalább 1000 ukrán katona lépte át a határt, harckocsik és páncélozott járművek támogatásával. A kurszki betörés Oroszországot és Ukrajna szövetségeseit egyaránt meglepte. Ez a legjelentősebb határon átnyúló támadás a 2022-es invázió óta, és az első, amelyet elsősorban az ukrán reguláris erők hajtottak végre.

Sajnos 2024 őszén ujabb jelentős fordulat következett be a háború menetében: Oroszország jelentős fölénybe került és ha lassan is de folyamatosan tör előre. Az ezredik napra megszállta Ukrajna 18%-át és bár elvesztett 3500 harckocsit, 7500 páncélozott járművet és  700 ezer katonát.

Az USA eddig évente 20 milliárdot adott a háború kezdete óta Ukrajnának (eddig összesen 61 milliárd dollárt) és kb ugyanennyit Európa is. Ám így így az évi 35-40 milliárd is lényegesen kevesebb mint az évi 109 milliárdos orosz katonai budget. Ráadásul Donald Trump várhatóan csökkent vagy megvonja majd a támogatást.

A 2025-ös évre a háború versenyfutássá vált: ki bírja tovább: Ukrajna emberrel vagy Oroszország hadianyaggal és pénzzel? Ukrajna egyelőre helytáll, és bár valóban a nyugati hatalmak támogatásai tartják az ukrán hadsereget működésben, az ukrán katonák véreznek az 1300 km hosszú frontvonalon. Kevés nép és kevés ország bírná 3 éven keresztül a harcot a világ legerősebb és legkegyetlenebb hadseregével szemben (3 éven keresztül). 

Nincs még mindig konkrét elnevezése az orosz-kínai vezetésű és forműálisan is még csak részben létező ázsiai katonai összefogésnak, de egyre több felületen már úgy emlegetik, hogy Eastern Alliance (vagy Ázsiai Szövetség). Magját a 2002-ben létrehozott, orosz vezetésú, 6 tagországból álló CSTO adja (Collective Security Treaty Organization; oroszul: Организация Договора о коллективной безопасности, Organyizacija Dogovora o kollektyivnoj bezopasznosztyi, ODKB). A szervezet tagországai: Oroszország, Fehéroroszország, Kazahsztán, Kirgizisztán, Tadzsikisztán és Örményország.

Források: reddit.com és wikipedia.org.

A CSTO szoros együttműködési kapcsolatokat ápol az SCO-val, azaz a Sanghaji Együttműködési Szervezettel (Shanghai Cooperation Organisation), mely a gazdasági együttműködés mellett védelmi és biztonsági összefogásként is funkcionál. Ráadásul jelentős átfedést mutat a CSTO-val, hiszen 9 tagországa közül 4 a CSTO-nak is tagja. Aki nem, azok a következők: Kína, Üzbegisztán, India, Pakisztán és Irán.

Végezetül a kialakulóban lévő ázsiai katonai összefogás utolsó tagja Észak-Korea, mely ugyan egyik említett szervezetnek sem tagja, ám 2024 június 19-én általános, stratégiai és partnerségi szerződést kötött Oroszországgal, amit két hónapja, október 24-én ratifikált az orosz parlament. Ezzel létrejött az orosz-észak-koreai katonai szövetség.

A három említett szerződéssel pedig mára kialakult egy 12 tagországból álló ázsiai katonai tömb. Lakosságszámot tekintve ma ez a Föld legnagyobb szövetsége, közel 3 milliárd lakossal és a Föld második legnagyobb GDP értékével (mely néhány éven belül beéri majd le is előzi a nyugati országok szervezetit, ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak). Jelenleg meghaladja az évi 30 billió dollárt. Tagjai között 4 atomhatalom is szerepel (Oroszország, Kína, India és Pakisztán). 

Ami a két oldal erőviszonyait illetei: szinte minden területen az Ázsiai Szövetség vezet. Ennek egyik szegmensét a vadászgépek jelentik:

A repülőgép-hordozókat illetően az USA egyértelmű vezető helyen áll (egyetlen más országnak sincs 12 db hordozója), ám az már kérdéses hogy ez a hidegháborús fegyvernem mennyire lehet majd az eljövendő globális háborúk meghatározója.

Valójában az orosz-kínai tengelyhez hozzá-számítandó Észak-Korea és Irán is, nem beszélve a CSTO katonai szövetség államairól illetve a Sanghaji Együttműködési Szervezet tagjairól. Az összesen így már 12 országból álló szövetség a legnagyobb létszámú hadsereg kiállítására képes (az egész világon), mely sokszorosan múlja felül a NATO katonai élőerő-létszámát (ehhez a fölényhez elegendő csupán a kínai, indiai, orosz és észak-korea hadseregeket is összeadni). Atomfegyerek terén is előnyben van az ázsiai szövetség, hiszen jelenleg Oroszország rendelkezik a legnagyobb atom-arzenállal (Kína, Pakisztán, India nélkül is). Hagyományos fegyverek terén van némi hátrányuk, de a kínai fegyverkezés üteme itt is közelíti már a NATO-t. Az ázsiai összefogás néhány év alatt utoléri a NATO-t például a vadászgépek számában a harckocsik terén pedig már most beelőzték őket (leginkább az orosz harckocsi-park hatalmas mérete miatt)

A kép forrása: reddit.com

Mindent egybevéve, a NATO esélyei egy esetleges globális háborúban nem túl biztatóak jelenleg. Ha ez a bizonyos háború atomháborúvá fajul (vagy eleve úgy indul) akkor szinte biztosra vehető, hogy több orosz és kínai élné túl a nukleáris holokausztot mint nyugati (amerikai és európai lakos). Persze kétséges lenne egy ilyen helyzetet győzelemnek nevezni, de attól sajnos még ez a helyzet. Az ázsiai szövetség (nem hivatalos elnevezés egyelőre, bár egyre gyakrabban bukkan fel az "Eastern Alliance" kifejezés) ráadásul folyamatosan bővül szimpatizáns-országokkal. 

A világ nagy katonai szövetségei jelenleg növelni próbálják mind haditermelésüket, mind pedig a katonai kiadásokra szánt pénzügyi kereteiket. A jövő úgy tűnik a fegyverkezési versenyé és a két nagy katonai tömb megalakulásáé. A keleti ugyanis még formálódóban van és a nyugati is változhat még szimpatizáns államokkal. De ha jelenleg kellene fogadást kötni a két szembenálló (és formálódó) félre, igen nagy eséllyel kapna kedvezőtlenebb oddsot a NATO. 

A kialakult helyzet csak akkor változhatna, ha a nyugati NATO államok radikálisan változtatnának katonapolitikai doktrináikon és GDP -jük 3-4 vagy akár nagyobb százalékarányát fordítanák katonai célú fejlesztésekre. (Kivéve persze az USA-t mely eleget tesz most is ennek.) Amellett szükséges volna az is, hogy a kettős politikát folytató NATO tagállamok (mint Magyarország vagy Törökország) ne blokkolhassák a döntéseket. Végezetül az atom-arzenál fejlesztésére is nagy szükség lenne, hogy a NATO utolérje az oroszokat. Kérdéses azonban mindezekre az innovációkra képes lesz e az Észak Atlanti Szerződés az elkövetkező 3-4 évben.

Izrael a Hamasszal áll háborúban a tavaly októberi palesztin támadás óta (melynek során gázai fegyveresek 1139 izraelit megöltek 240 embert pedig elraboltak). A harc azóta folyik szakadatlanul az IDF (Israel Defense Forces) és a Hamasz között, mert a zsidó állam a Hamasz teljes elpusztítását tűzte ki céljául. Közben azonban a válság eszkalációja is megindult: előbb a jemeni huszik, majd a libanoni Hezbollah aktivizálódott, végül a mindkettőt támogató Irán is harcra készül a legfrissebb hírek szerint. A közvetett ok a sok-sok éve tartó izraeli - iráni ellentét, közvetlen ok pedig részint a Gáza elleni izraeli támadás illetve az irániak által támogatott Hamasz és Hezbollah vezetők napokban történt likvidálása. (Előbb Ismail Haniyeh ölték meg Teheránban egy izraeli drónnal, majd hasonló módon végeztek Bejrútban Fuad Shukurt Hezbollah vezetővel is. Mindkét támadás július végén történt.)

A kép forrása: www.tn.com.ar (France 24)

A közelgő közel-keleti háború egy olyan komplex küzdelem lesz, melyben Izrael egyszerre lesz kénytelen harcolni délen a gázai övezetben, északi határi mentén Libanon fegyvereseivel és az esetleges közvetlenül érkező iráni erőkkel (bombázókkal, drónokkal, vadászgépekkel vagy rakétákkal). Érdemes azonban áttekinteni az erőviszonyokat a háború küszöbén.

Az egyes országok katonai erejét nyilvátartó (és folyamatosan korrigáló) globalfirepower szerint a Közel-keleten 5 olyan katonai közép-hatalom van, mely közel hasonló katonai potenciállal rendelkezik: Törökország (a 8. katonai hatalom a világon), Pakisztán (9. helyen), Irán (a világ 14.legerősebb hadseregével), Egyiptom mely a 15. helyen áll és végül Izrael, mely jelenleg a 17. helyen áll. A felsoroltak közül a kibontakozó közel-keleti háborúban érintett lesz Irán és Izrael mint legfontosabb harcolok felek, illetve talán Egyiptom is. 

Ám az összevetés szerint Irán nagy falat lehet az IDF számára, mert bár az izraeli hadsereg modernebb és nagyobb katonai költségvetéssel rendelkezik, illetve több vadászgéppel, az egyéb méreteket tekintve (élőerő, szárazföldi eszközök ... stb) Irán jócskán megelőzi.

Döntő tényező az is, hogy melyik hadviselő felet mely országok támogathatják: Iránt a proxi szervezetei mellett (Hezbollah, huszik) segíthetik bizonyos arab országok, Izraelt pedig az Egyesült Államok támogatja, mely jelentős csapásmérő erőt állomásoztat a Földközi tengeren. Kérdéses azonban a többi térségbeli hatalom viselkedése egy esetleges Közel-keleti háborúban, Izrael és Irán (illetve szervezetei) között. Főként Oroszország nagy kérdőjel: egyrészt a kezén van Szíria jelentős része (tengerparti bázisok), másrészt katonai fegyverzet-szállítmányokat bonyolít Iránnal így többszörösen érintett a Közel-keleten.