Izrael a Hamasszal áll háborúban a tavaly októberi palesztin támadás óta (melynek során gázai fegyveresek 1139 izraelit megöltek 240 embert pedig elraboltak). A harc azóta folyik szakadatlanul az IDF (Israel Defense Forces) és a Hamasz között, mert a zsidó állam a Hamasz teljes elpusztítását tűzte ki céljául. Közben azonban a válság eszkalációja is megindult: előbb a jemeni huszik, majd a libanoni Hezbollah aktivizálódott, végül a mindkettőt támogató Irán is harcra készül a legfrissebb hírek szerint. A közvetett ok a sok-sok éve tartó izraeli - iráni ellentét, közvetlen ok pedig részint a Gáza elleni izraeli támadás illetve az irániak által támogatott Hamasz és Hezbollah vezetők napokban történt likvidálása. (Előbb Ismail Haniyeh ölték meg Teheránban egy izraeli drónnal, majd hasonló módon végeztek Bejrútban Fuad Shukurt Hezbollah vezetővel is. Mindkét támadás július végén történt.)

A kép forrása: www.tn.com.ar (France 24)

A közelgő közel-keleti háború egy olyan komplex küzdelem lesz, melyben Izrael egyszerre lesz kénytelen harcolni délen a gázai övezetben, északi határi mentén Libanon fegyvereseivel és az esetleges közvetlenül érkező iráni erőkkel (bombázókkal, drónokkal, vadászgépekkel vagy rakétákkal). Érdemes azonban áttekinteni az erőviszonyokat a háború küszöbén.

Az egyes országok katonai erejét nyilvátartó (és folyamatosan korrigáló) globalfirepower szerint a Közel-keleten 5 olyan katonai közép-hatalom van, mely közel hasonló katonai potenciállal rendelkezik: Törökország (a 8. katonai hatalom a világon), Pakisztán (9. helyen), Irán (a világ 14.legerősebb hadseregével), Egyiptom mely a 15. helyen áll és végül Izrael, mely jelenleg a 17. helyen áll. A felsoroltak közül a kibontakozó közel-keleti háborúban érintett lesz Irán és Izrael mint legfontosabb harcolok felek, illetve talán Egyiptom is. 

Ám az összevetés szerint Irán nagy falat lehet az IDF számára, mert bár az izraeli hadsereg modernebb és nagyobb katonai költségvetéssel rendelkezik, illetve több vadászgéppel, az egyéb méreteket tekintve (élőerő, szárazföldi eszközök ... stb) Irán jócskán megelőzi.

Döntő tényező az is, hogy melyik hadviselő felet mely országok támogathatják: Iránt a proxi szervezetei mellett (Hezbollah, huszik) segíthetik bizonyos arab országok, Izraelt pedig az Egyesült Államok támogatja, mely jelentős csapásmérő erőt állomásoztat a Földközi tengeren. Kérdéses azonban a többi térségbeli hatalom viselkedése egy esetleges Közel-keleti háborúban, Izrael és Irán (illetve szervezetei) között. Főként Oroszország nagy kérdőjel: egyrészt a kezén van Szíria jelentős része (tengerparti bázisok), másrészt katonai fegyverzet-szállítmányokat bonyolít Iránnal így többszörösen érintett a Közel-keleten.

Az ukrajnai háború a szörnyű pusztítás és állandó csatázás mellett a fegyverek kipróbálásának is színtere, természetesen mindkét oldalon. A hatalmas orosz hadiipar a kínai, észak-koreai és iráni hadiszállításokkal kiegészülve már közel két és fél éve állja a sarat a nyugati országok (USA, Németország, Egyesült Királyság) fegyverszállításaival, melyeket az ukránok kapnak 2022 februárja óta folyamatosan. A két oldal nem csak élőerőben, hanem fegyverekben is verseng tehát egymással. 

Ukrajna kapott már szinte minden nyugati fegyvernemből (augusztus 4-én már 60 db F-16 ost is) melyek közül kiemelkedik ezk közül a HIMARS rakétarendszerek után az M2A2 Bradley gyalogsági lövész-páncélos (Bradley M2A2 IFV tracked armored Infantry Fighting Vehicles), mely úgy tűnik az ukrán katonák körében a legnépszerűnbb nyugatról érkező páncélos.

A görög hadsereg 300 db Bradleyt kap az USA-től (2023.03.13.) A kép forrása: www.gagadget.com

Ez a nagy népszerűség mindenképpen meglepő, mert az ukránoknál egyértelműen megelőzi a Bradley az amerikaiak büszkeségét és sztár-harckocsiját az M1 Abrams tankot is. A magyarázatok között első helyen emelegetik, hogy a papíron kis tűzereje és viszonyleg kis súlya (27.6 tonna) ellenére meglehetősen jó a védettsége és tűzállósága. Az ukrán hadsereg eddig a háború során 186 db Bradleyt kapott és állított hadrendbe a frontokon és idén újabb (de sokkal nagyobb darabszám-igényt jelentett le a későbbi harcokhoz). [Forrás: LINK] De mi jellemzi a Bradleyt?

A kép forrása: youtube/us_defense_system

Méretek: 27.6 tonna, hossz: 6.55 m, szélesség: 3,6 m, magasság: 2.98 m. Személyzet: 3 fő és szállítható vele még további 6 katona. Fegyverzete: 2 db TOW rakéta-indító (plusz 5 db tartalék rakétával), 1 db 25 mm-es gépágyú (M242), 1 db géppuska (7,62 mm-es).

Ami a TOW rakétákat illeti: irányított páncéltörő rakéták. Hihetetlen de hatótávolságuk eléri a 4 kilométert. Elnevezés: ube-launched, Optically-tracked, Wire guided missile, azaz „csőből indított, optikailag rávezetett huzalvezérlésű rakéta”. A 25 mm-es gépágyú Bushmaster típusú, 25 X 137 mm-es lőszerrel és percenként 200 lövedék teljesítménnyel, ami el kell ismerni: kiemelkedő tűzgyorsaságot jelent.

A kép forrása: www.capital.fr

Mára a Bradley-nek számtalan változata alakult ki. Hatékonyságuk a mai napig vitatott, de egy idén januárban közzétett és egész Európában (sőt a világon) elterjedt felvétel szerint, igenis hatékony lehet akár az orosz sztár-tank a T-90 ellen is. Az egyik video a telegrapph.co.uk oldalán tekinthető meg erről az összecsapásról, magyar nyelvű cikkben pedig a Magyar Nemzet írt az esetről. A felvételen jól látszik, hogy a Bradley 25 mm-es M242-es Bushmaster gépágyúja folyamatosan, szünet nélkül sorozza a T-90-es orosz harckocsit mégpedig meglepően nagy sikerrel és hatékonysággal. Pár hónappal később, májusban újabb hasonló eset történt: ezúttal egy másik Bradley a TOW rakétájával lőtt ki egy T-80-ast másfél kilométerről. 

A kép forrása: reddit.com

Ami a Bradley-k múltját illeti: a típus 1981 óta áll szolgálatban az amerikai hadseregnél. Alkamazták az Öböl-háborúban és az Irak elleni nagy támadásban is, miközben folyamatosan tökéletesítették és újították a később kikerülő altípusokat. Meghajtása egy 8 hengeres vízhűtéses Cummins dízelmotorral van megoldva, de egy vízsugárhajtómű kiegészítéssel úszni is képes. Az újabb fejlesztéseket (M2A2 ODS-SA) a DRS cég hőkamerás irányzékával és integrált adatrendszerével egészítették ki. A személyzet digitális kijelzőket kapott, amelyen az irányzékok képei mellett más fontos adatok is megjelennek. A páncélos vezetője olyan kijelzőt kapott, melyen az éjjellátó rendszer képe szinte a nappali képnek megfelelő minőségben látszik. [forrás: haborumuveszete.hu].

Felhasznált anyagok:

• M3 Bradley a modern igásló - wtinfo.hu 2018.12.04.
• A Bradley M2/M3 páncélozott gyalogsági harcijármű Art of War 2006.09.05.

Napjaink új, hidegháborús viszonyai között újra nagy jelentőséget kapnak a hadseregek, melyek fejlesztése szinte minden országban új lendületet kapott az elmúlt években. A katonai kiadásokra a legtöbbet jelenleg az Egyesült Államok tud fordítani, épp 761 milliárd dollárt évente. Utánuk következik Kína 230 milliárd dollárral, Oroszország kicsit lemaradva 83 milliárd dollárral és negyedik helyen India évi 54 milliárd dolláros budgettel. Az európai országok közül a németek és a britek költenek legtöbbet hadseregeikre (a németek évi 52 milliárdot, az angolok kerek 50 milliárdot, amivel az 5. és 7. helyen állnak a hadi kiadásokra legtöbbet költők listáján). [forrás]

A kép forrása: LINK

A globalfirepower nevű biztonságpolitikai portál rendszeresen frissítve teszi közzé listáját arról, hogy mely országok hadseregei a legerősebbek és legütőképesebbek. A szempontrendszer amely alapján kialakítják sorrendjüket összetett és több-tényezős így egy folyamatosan változó, módosuló listát eredményez (inkább a lista középső és alsó szegmensében, mint legelöl). Az egyes hadseregek erejének, ütőképességének és hatékonyságának megállapításához 6 tényezőt vizsgálnak, ezek a következő: katonai ráfordítások pénzügyi kerete (budget), az ország gazdasági teljesítőképessége, népesség-adatok és élőerő nagysága, geográfiai adottságok (ásványkincsek, energiahordozók), atomfegyverek megléte vagy hiánya és végül: a kiemelt fegyvernemek minőségi-mennyiségi adatai, mint: légierő, flotta, szárazföldi erők nagysága, fejlettsége. A végeredmény elég nagy pontossággal megmutatja egy-egy ország haderejének teljesítőképességét.

A 2023-as friss globalfirepower lista első 4 tagja jó ideje állandó: USA, Oroszország, Kína és India. Ezek mindegyike atomhatalom és óriási gazdasági teljesítménnyel rendelkeznek. Az USA és Kína GDP-je a legnagyobb a világon, India ezen a téren az ötödik helyen áll, Oroszország a tizediken. Mind a 4 államban nagy a népesség, még Oroszországban is, ahol a legfrissebb adatok szerint is közel 145 millió ember él. De nézzük a listát és annak folytatását:

forrás: globalfirepower.com

Jól láthatóan a Nyugat-európai országok közül csak az Egyesült Királyság és Franciaország fér be az első 10-be (és épen tizedikként az olaszok, de ők visszacsúszóban vannak), viszont a britek valóban erős ütemben fejlesztik hadseregüket. Az angol haditengerészet az elmúlt években két repülőgép-hordozóval bővült: 2017-ben a HMS Queen Elizabeth -tel (R08) mely 40 vadászgéppel vethető be és  2019-ben a HMS Prince of Wales hordozóval (R09), mely 36 vadászgéppel üzemel (mindkét hajó 65 ezer tonna tömegű, bár nem atom-meghajtásúak). Egyik hadihajó sem sokkal marad el a legnagyobb amerikai laposoktól, például a Ford-osztálytól és a 2017-ben hadrendbe helyezett USS Gerald R. Fordtól, mely 100 ezer tonnás és 75 vadászgépet szállít. Az Egyesült Királyság hadereje így az elmúlt években a világ ötödik legerősebbje lett.

A listán az első 10 ből három ázsiai ország szorította ki a többi európai hadsereget: Japán, Dél-Korea és Pakisztán. Japán és Dél-Korea jelentős és nagyon fejlett gazdasággal rendelkezik, míg Pakisztán méreteivel (pl óriási lakosságszámával) éri utol őket. A lista második fele már talán komolyabb meglepetéseket is tartogat: Indonézia, Egyiptom és Ausztrália szereplésével (a 13., 14 és 16. helyen). Indonézia és Egyiptom szintén a hatalmas lakosságszám és az egyéb adottságoknak köszönheti előkelő helyét, nem annyira haderőik fejlettségének. Indonéziában 275 millió ember él, Egyiptomban pedig 110 millió.

Ausztrália viszont folyamatos erősödést mutat, amit annak köszönhet, hogy övé az egyik legmagasabb katonai budget (a hatodik legnagyobb a világon) Németországéval azonos, 52 milliárd dollár évente. Az ausztrálok tehát sokat áldoznak katonai védelmükre, ami földrajzi helyzetükből adódik, mivel közel fekszenek az agresszív külpolitikát és terjeszkedést megvalósító kínai érdekszférához (ami lenyúlik egészen az ausztro-ázsiai szigetvilág térségéig, határolva az ausztrál felségvizeket).

Figyelmet érdemel két Kelet-európai ország is: Ukrajna, a 15. helyen és Lengyelország a 20. helyen. Ukrajna esetében a NATO folyamatos fegyverzet-támogatása okozza az előkelő helyezést, mely hamarosan már vadászgépeket is juttat a számukra (az eddig nekik biztosított modern rakéta-rendszerek és tüzérség illetve páncélosok, harci drónok mellett). Lengyelország az orosz fenyegetettség miatt fejleszti haderejét, mely már Európában is a hatodik legerősebb (nem számítva Európához a törököket). Az idei évben a NATO a keleti szárnyának tervezett bővítése kapcsán jelentős erőket tervez Lengyelországba telepíteni (bár ennek egyelőre még nem látni a konkrét megvalósulását).

Végül fontos észrevenni az első 20-ban Törökországot (a 11. helyen) és Iránt (a 17. helyen), mivel mindkét állam jól láthatóan regionális nagyhatalmi szerepre törekszik. Irán nemrégiben csatlakozott az orosz-kínai vezetésű Sanghaji Együttműködés (SCO) szervezetéhez, mely egyre inkább a NATO ellenpólusa napjainkban és nyíltan támogatja Oroszországot mindenben (fegyverekkel, drón-beszállításokkal). Törökország és Erdogan gazdasági erejéhez képest sokkal magasabb babérokra tör, afféle világhatalomként aposztrofálja önmagát. Noha Törökország a világ országainak GDP listáján csak a 19. helyén szerepel a legnépesebb országokén pedig a 18. pozícióban, a hadereje a 11. helyre teszi a törököket.

Kiegészítés 2024 augusztus 5-én (1 évvel a poszt megírása után):

Az első 20-ba bekerült Németország és Spanyolország is, kiszorítva onnan Lengyelországot és Vietnámot. Fontos változás, hogy a törökök jócskán feljebb jöttek a 11. helyről a 8. helyre. 

Az ukrajnai háború épp másfél éve folyik és még egyáltalán nem látni, hogy mikor ér véget. Az elemzők egy része Ukrajna felosztását tartja valószínűnek zárásként, mely a harcok végén nemzetközi szerződésekkel létrehoz majd egy nyugat-barát (EU és NATO tag) Nyugat-Ukrajnát illetve egy oroszok által bekebelezett Novorussziját (vagyis Kelet-Ukrajnát).

A kép forrása: hirado.hu (foto: MTI/AP/Roman Csop/Roman Csop)

A kialakítandó határvonal és az időpont kérdéses csupán és jelenleg pont ezek miatt folynak még a harcok. A felek mindegyike ugyanis a számára előnyösebb határvonalban érdekelt, melynek végső nyomvonala még erősen kérdéses. A zaporozsjei régióban például orosz előretörések várhatóak, ha kifárad az ukrán támadás és Odessza orosz megszállása is a kitűzött feladatok között szerepel a Kremlben. A lenti térképen várható felosztás látható.

A kép forrása: LINK

Van azonban Putyinnak egy párhuzamos terve is, mely épp a napokban kezd körvonalazódni az elemzők számára. Az orosz vezető a felosztás meggyorsítását és a még kedvezőbb tárgyalási pozíciókat egy újabb agresszióval akarja elősegíteni, mégpedig Fehéroroszországban, ahonnan nem hivatalos diverzáns csapatokat fog Lengylország keleti részébe átdobni, exkalálva a háborút. Erre utal a Wagner csapatok odavezénylése és a belorusz erőkkel való közreműködése. Mivel Lengyelország NATO-tag, Putyin megint körmönfont taktikát fog követni, ugyanúgy ahogyan az ukrán háborút is kezdte még 2014-ben, diverzáns egységek Donyeckbe küldésével. Mivel akkoriban orosz-barát szeparatisták harcoltak, az orosz reguláris csapatok jelenléte letagadható volt.

Hasonló forgatókönyv várható most is. Mivel a Wagner csapatok nem hivatalos orosz erőknek minősülnek, az "önkényesen" történő Lengyelország ellen fordulásuk nem az orosz állam felelőssége. Putyin felteheti majd kezeit azt üzenve a világnak és a NATO-nak: "én nem tehetek róla" a Wagner-zsoldosok saját döntést hozva csaptak át Lengyelországba. Kialakítható tehát egy újabb tűzfészek és háborús gócpont Lengyelországban is, anélkül, hogy a NATO megtámadná Oroszországot, ami már csak azért is kizárt, mert hisz Fehéroroszországból indulnak majd a támadók a lengyel területekre (nem pedig Oroszországból).

Hogy mit nyer ezzel Putyin? Kedvezőbb tárgyalási pozíciókat, hiszen csak ő parancsolhatja vissza a Wagner-erőket, aminek fejében kérhet Ukrajnában kedvezőbb feltételeket (nem csak a határvonal kialakítását illetően). Az sem kizárt, hogy az orosz hadsereg által titokban támogatott Wagner erők a Suwalki folyosót is megszállják, amivel Putyin elérheti a Baltikum elszakítását szárazföldön a NATO országoktól.

A kép forrása: LINK

A Suwalki folyosó orosz kézre kerülése teljesen úgy helyzetet teremtene, mert hatalmas mértékben emelné az orosz alku-pozíciót. Az kijelenthető már most is, hogy Oroszország gazdaságilag ugyanolyan erős, mint a háború kezdetén és az egyre fejlettebb Sanghaji Együttműködés révén (mely 4 atomhatalom és 16 partner ország összefogásával a NATO val közel azonos erősségű szervezetként minden gazdasági - katonai támogatást megad Oroszországnak) sajnos még évekig kezdeményezhet háborúkat határai mentén. 

Ukrajnából fontos hírek érkeznek egy ideje: az oroszok több helyen is visszaszorulóban vannak (leginkább Herszonban), egyre kevesebb háborús bűnt tudnak elkövetni Putyin katonái (és terror csoportjai mint a csecsen pribékek és a hírhedt Wagner-csoport), illetve minden jel arra utal, hogy kezd kifogyni tartalékaiból (lőszer és élőerő utánpótlásából) az orosz hadsereg. 2022 októbere az ukránoknak kedvező helyzetet hozott. 

A kép forrása. time.com

Az agresszió lendületét vesztette, de sajnos a neheze még hátravan: az oroszok egyre komolyabb fegyverrendszerekkel támadják a lakosságot és még mindig nem tudni, hogy végső kétségbeesésükben bevetnek e atomfegyvereket Ukrajnában (vagy máshol). A "sarokba szorított fenevad bármire képes" szokták mondani és mint tudjuk a gerinctelenségben világelső orosz katonai vezetéstől szó szerint bármi kitelik. (Mészároltak már civileket, lőttek lakóházakat, kórházakat és a létező összes háborús bűnt elkövették már a gázkamrák felállításáét kivéve.)

A NATO és az EU ugyanakkor egy nagyon fontos üzenetet küldött Putyinnak a napokban: ha atomot vet be, akkor megsemmisítik az orosz hadsereget - mégpedig hagyományos fegyverekkel! A kijelentést nem követte széles-körű nemzetközi visszhang, pedig elgondolkodtató, hogy ha erre valóban képes lehet a nyugat, akkor tényleg csak az atomfegyvereiben bízhat a Kreml. Nem véletlen, hogy a Kreml kifejezés került a mondatba, hiszen nem tudni, ha bukna Putyin, akkor a keményvonalas táborból érkezne e az új vezető.

Az orosz keményvonalasok (mint Amerikában a héjják) háború-pártiak és agresszívabban nyugat-ellenesek, mint maga Putyin. Ők azok, akiknek nagyjából semmi sem számít, csak az, hogy Oroszország győzzön (mindig mindenhol). Nacionalisták, demagógok és diktatúra-hívők, akiknek legnagyobb része a tábornoki kart "erősíti" vagy érdekelt az orosz fegyver-gyártásban. Nem biztos tehát, hogy nincs rosszabb Putyinnál. Az mindenesetre biztosnak tűnik, hogy egyelőre az orosz diktátornak erősebb a keményvonalas ellenzéke, mint a béke-párti és nyitásban érdekelt kritikusa.

Ha most jó híreket is kapunk tehát a frontról, sajnos messze még a háború vége. A két fél még óvatos elemzések szerint is legalább 1 évig finanszírozni tudja harcokat, bár az oroszok esetében ez hónapról hónapra lesz egyre nehezebb.

A Bekiáltás blogon és más orosz-propagandát toló oldalakon szocializálódott "szakértői" tábor számára itt is lehetőség van a szokásos nyugat-ellenes, Putyin-magasztaló hozzászólások megírására.

Az egész világsajtót bejárta a lengyel miniszterelnök, Mateusz Morawiecki hétfői nyilatkozata (június 13-án), melyben kijelentette, hogy

".. ha Oroszország megtámadja Lengyelországot, 40 millió lengyel kész fegyverrel védeni hazáját."

Eltekintve most attól, hogy Morawiecki hazájában a hivatalos adatok szerint csak 38,4 millió ember él és ezekből is le kellene vonni a harcképteleneket (csecsemőket, kisgyerekeket, aggastyánokat, betegeket), így a harcban bevethető élőerő a népességnek legfeljebb 38-40%-át alkotná, két dolgot árul el a lengyel vezető nyilatkozata: 1.a lengyelek lehetségesnek tartanak egy orosz támadást hazájuk ellen 2.elszántak és harciasak abban a tekintetben, hogy minden eszközzel szembeszálljanak a támadó orosz túlerővel. De milyen esélyeik lennének egy ilyen harcban?

A válasz előtt két másik fontos kérdés kiemelése lényeges, az egyik, hogy Oroszország meglépné e egy NATO tagállam megtámadását, a másik pedig, hogy az Észak Atlanti Szervezet atomcsapással válaszolna e erre? Az elsőre a választ Putyin agresszív külpolitikája adja meg: Oroszország folyamatosan fenyegetőzik, készenlétbe helyezi teljes haderejét és a legmagasabb  készültségi fokozatba helyezte a stratégiai fegyvereit is. A kérdés így igazából már régen nem az, hogy megtámadna e egy NATO tagállamot, hanem hogy melyiket és mikor fogja megtámadni? Az elemzők egy része a Baltikumra tippel, míg mások éppen Lengyelországra (történelmi okokból és mert ott a legerősebb a fenyegetettség rájuk nézve). A másik kérdés az atom-talány. A nyugati államok kifejezetten óvatosak ezen a téren, sokkal inkább mint a Kreml, így szinte biztos, hogy egy orosz hagyományos támadásra a NATO ellen, hagyományos fegyverzettel reagálnának.

Orosz katonák. Forrás: businessinsider.com

És most nézzük Lengyelország esélyeit Oroszországgal szemben. Itt egy fontos körülményt nem lehet figyelmen kívül hagyni: azt, hogy az orosz szárazföldi haderő jelentős része (egyesek szerint 20, mások szerint 30-40 százaléka) most Ukrajnában van lekötve. Bár az elmúlt 10-15 napban fordítani tudtak a harcok menetén és előretörtek Donbassban, még mindig kétséges, hogy menyi időbe telik még nekik Kijev elérése. Már ha ez a végső céljuk. Elképzelhető ugyanis az is, hogy dél--, és kelet Ukrajna elfoglalása után hajlandóak megegyezni a kijevi kormánnyal. (Erre blogunk minimális esélyt lát, szerintünk sokkal valószínűbb, hogy Kijev elfoglalásáig fognak háborúzni.)

Mindenesetre egy esetleges Lengyelország elleni offenzíva csak az ukrajnai harcok lezárulása UTÁN valószínű, vagyis akár Kijev bevételét akár az ennél hamarabb bekövetkező fegyverszünetet (és békét) követően. Ez aligha lehetséges idén, sokkal valószínűbb 2023 nyarán vagy őszén. Ám ekkor Lengyelország és a Baltikum megtámadásának témája biztosan előkerül majd az orosz külpolitikában. A részletek természetesen kérdésesek, de annyit már most tudunk, hogy Oroszországot nem rengetik meg a szankciók, így finanszírozni tudja majd új háborúit is olaj és földgáz bevételeiből (melyek nincsenek veszélyben).

Lengyel katonák. (Forrás: LINK)

Egy hagyományos eszközökkel és fegyverzettel indított orosz támadásban legalább ugyanakkora katonai erőre van szüksége Oroszországnak, mint amennyit Ukrajnában alkalmazott, hiszen a két ország nagyon hasonló adottságú. Bár Lengyelország területre épp fele Ukrajnának, lakosságszáma majdnem ugyanannyi (mindkettő 40 millió körüli). Ráadásul a területi adottságaik is hasonlóak: mindkét államra a nagy síkságok jellemzőek, kevés hegyvidékkel. Tegyük még azt is hozzá, hogy a katonai erők rangsorát jelző Globalfirepower listán is szinte egymást követik: Ukrajna ezen a listán a 22., Lengyelország pedig a 24. helyen áll. Ez azt jelenti, hogy a több katonai szempontot is figyelembe vevő értékelés-rendszerben - légierő, páncélosok, tüzérség, katonai budget - közel azonos haderővel rendelkezik a két ország.

A lengyel hadsereg ellenálló-képességénél ki kell térni arra a kérdésre is, hogy egy esetleges orosz támadás esetén a NATO mekkora élőerővel és eszközállománnyal tudná támogatni a polákokat, illetve hogy ez a segítség mennyire tudna időben megérkezni a helyszínre?  A lengyel haderő ugyanis önmagában - a 91 vadászgép, 30 támadóhelikopter és 863 harckocsi (forrás) melyek nagy része elavult - kevés lesz az oroszok megállításához.

Az is egyértelmű, hogy a Fehéroroszország, Ukrajna és a 15 ezer km2-es kalinyingrádi orosz terület felől induló orosz támadás erősen támaszkodna az ukrajnai tapasztalatokra, így nagyon erős tüzérségi előkészítéssel és gyors előretörési próbálkozással indulna. (Legalábbis erre törekednének.) Ha a NATO nem vezényel tehát azonnal (a támadás előtt) jelentős tüzérséget és harckocsi-állományt a határ-menti területekre, az oroszok akár néhány nap alatt Varsóig juthatnak. (Varsó eleve csak 180 km a Fehérorosz határtól.) Minden azon múlik tehát, hogy a lengyel hadsereg és a NATO mekkora erőt koncentrál a keleti határokra és hogy ez az átirányítás időben zajlik e majd. A jövő azonban kiszámíthatatlan, egyelőre még Ukrajna teljes orosz legyőzése is messzinek tűnik. 

Zárásul: a globalfirepower által közzétett listán a világ 20 legerősebb hadseregéről, Lengyelország épp a huszadik helyen áll, bár erősödőben van.

Vannak országok Földünkön, melyek akkora méretű gazdaságot működtetnek és annyira sok természeti kinccsel, nyersanyag-forrással rendelkeznek, hogy képesek saját, belső piacukkal is évtizedekig működni (még ha el is vannak zárva a többi országtól). Ilyen ma Kína, Oroszország és az USA is. Közülük Oroszország a legkisebb méretű gazdasági hatalom, ugyanakkor a leginkább tűrni képes lakossága is neki van és ott a legerősebb a diktatúra is. Vlagyimir Putyin már 1999 vége óta építgeti rendszerét, erősíti hatalmát tünteti el politikai ellenfeleit, így mára egy szinte megdönthetetlen rezsim felett "uralkodhat". Övé minden hatalom Oroszországban, a tőle függő és neki dolgozó apartnyikok (a hadseregben és a polgári közigazgatásban is) egymást ellenőrzik. A hatalmára egyedül veszélyes oligarchák pedig inkább sorra az öngyilkosságot választják, mint hogy szembeszálljanak vele. Az orosz nép pedig a "cáratyuska" pszichózis miatt mindent elfogad és elhisz, amit Putyin mond nekik. A "cáratyuskák" évszázadokon keresztül sanyargatták az orosz népet, de egyúttal beléjük is nevelték az engedelmességet. 

Mozkva. Forrás: link

Az orosz nép, miként történelme is mutatja szinte a végtelenségig képes tűrni: elviselték IV. Iván, falu-írtó akcióit a XVI. században, Napóleon hadjáratát az 1800-as évek elején, a bolsevikok népirtását 1917-1922 közt, a nácik kegyetlenkedéseit a második világháború alatt (27 millió halottal), a Sztálin vezette tömegpusztításokat, a nagy 1932/33 -as éhínséget és most Putyint is, a szankciókkal együtt. Oroszország EZÉRT nem szankcionálható, mert népe inkább éhen hal, de nem váltja le vezetőjét. Ugyanakkor az orosz állam igenis meggyengíthető, de sajnos akkor is atomhatalom marad. Csökkenthető ereje, nemzetközi jelentősége, beavatkozó képessége, elrettentő ereje, de atom-arzenálja miatt mindig veszélyes hatalom marad. 

Finnország közelgő NATO csatlakozása hatalmas vereség az orosz külpolitika számára (épp az ukrajnai háború kellős közepén), hiszen miközben virtuális hajójukon egy aprócska léket próbálnak meg befoltozni (mely Ukrajna eltántorítását jelenti a NATO-tól), jéghegynek ütköznek és hatalmas nyíláson át ömlik be hozzájuk a víz, az 1300 km-es finn-orosz határ NATO-orosz határrá válásával. Magyarán többet buknak az egészen, mintha el se kezdték volna az ukrán háborút, mert még ha meg is akadályozzák az ukránok NATO csatlakozását, a sokkal veszélyesebb finnországi NATO előretörés rosszabb pozícióba hozza őket. A finn határtól alig 190 km Szentpétervár, így Putyin szülővárosától most már északra és délre (Észtország felől is) NATO erők állomásoznak majd. 

A kép forrása: dailymail

Az orosz hadsereg eszközállománya hatalmas veszteségeket szenved mire véget ér az ukrajnai háború és a gazdasági szankciók is kiürítik majd a moszkvai "kincstárát" de mindezt a 140 milliós orosz néppel fizettetik majd meg. Ami viszont tényleg megtépázza majd az orosz nagyhatalmi státuszt az a fejlesztésekben való lemaradás és a hagyományos hadsereg teljes leépülése, illetve az a hatalmas stratégiai veszteség amit a régóta semleges Finnország NATO-taggá válása jelent majd. 

A szankciók hatása hosszú távon csak akkor lesz jelentős Oroszországra, ha Európa megtalálja a módját az orosz gáz és olaj teljes kiváltásának. Ez azonban még hosszú évekbe fog telni. Egyelőre most 4-5 olyan háborús év áll a kontinens előtt, ami alatt az ukrajnai háború (majd esetleg a moldáviai és egyéb országbeli későbbi helyi háború) kimeríti az orosz katonai potenciált. Ezután jöhet a komolyabb orosz visszaesés. Ám nem változik akkor sem az a helyzet, hogy Moszkva és az aktuális orosz diktátor mindig fenyegetni tudja majd a világot, atomfegyvereivel. De talán, ha fejlesztésekre már nem futja nekik, akkor előbb-utóbb a nagyhatalmak megtalálják a módját a hatékonyabb elhárító-rendszerek létrehozásának. A jövő így is úgy is biztonságpolitikai kockázatokkal lesz teli. 

Vlagyimir Putyin egy ideje vérrákkal és Parkinson kórral küzd, ami éppen az ukrajnai háború alatt kényszerítheti hosszabb-rövidebb inaktív időszakra: kórházi kezelésre, ápolásra. Nem mindegy hogy kire bízza Oroszország sorsát és ezzel a világbiztonság helyzetét, amíg tétlenségre kényszerül. Úgy tűnik bizalmi emberei közül - mint Szergej Sojgu (hadsereg-parancsnok), Nyikolaj Patrusev (nemzetbiztonsági főtitkár), Valerij Geraszimov (vezérkari főnök), Alekszandr Bortnyikov (biztonsági vezető), Szergej Nariskin (hírszerzési vezető) és Szergej Lavrov (külügyminiszter) - az igazi legfőbb bizalmas: Patrusev. Putyin ugyanis őt választja helyettesítőjének. 

A 70 éves (júliusban 71-et betöltő) Patrusev már a 80-as években Putyin kollégája volt a KGB-nél, gyakorlatilag együtt emelkedtek  a ranglétrán (Putyin kicsit gyorsabban). Mindketten Leningrádban születtek és ott is kezdték karrierjüket a hírszerzés és biztonsági szolgálat berkeiben. Jó kollegiális kapcsolat alakult ki közöttük, így Putyinak fontos szerepe volt abban, hogy Patrusev már 1999 augusztus 9-én a KGB-utód FSZB élére kerülhessen és ott átvegye Putyin helyét, aki onnan miniszterelnökké lépett elő. Később 1999 decemberétől Putyin már minden pozícióban Jelcin helyére került és megszerezte a teljhatalmat Oroszországban. Barátját, Patrusevet innentől kezdve bizalmi pozíciókba helyezte, 2008-ban pedig a Biztonsági Tanács titkárává léptette elő. Patrusev tanácsadóként kezdetektől nagy befolyást gyakorolt az orosz diktátorra, többnyire nyugat-ellenes és mindvégig reakciós, háború-párti tanácsokkal ellátva Putyint. (szerk.: úgy tűnik Patrusev sajátos szürke eminenciás a háttérben, valójában Putyin "rossz-szelleme", afféle keményvonalas Himmler a Führer oldalán.) 

Úgy tűnik, hogy a bizalmi emberek befolyása mindig is nagyon sokat számított Putyin esetében. Igazi és valódi kontroll hiányában ők jelentették mindig is az orosz diktátor közvetlen tanácsadói környezetét. Kérdés, hogy Ukrajnában zajló háború esetében mekkora felelősség terheli őket abban, hogy teljesen torz képet kapott Putyin saját haderejének ütőképességéről, az ukrán hadsereg elszántságáról és az összezáró nyugati hatalmak segítség-nyújtó képességéről.

A bizalmasok: Bortnyikov, Nariskin és Geraszimov

Patrusev rövid szakmai és magánéleti pályafutása az alábbiakban olvasható [forrás]. Életútja mindig is az állambiztonsági szervekhez kötődött, noha felnőtt élete mérnökként indult.

Nyikolaj Platonovics Patrusev

1951. július 11-én született Szentpéterváron. A 211. számú középiskolában tanult, ugyanabban az osztályban, mint Borisz Grizlov (főtanácsadó). 1974-ben sikeresen diplomázott a Szentpétervári Állami Tengerészeti Műszaki Egyetem műszerkészítő szakán, majd mérnökként dolgozott az intézet tervezőirodájában. 1974 óta Nyikolaj Platonovics az állambiztonsági szervek szolgálatába lépett. Az Állambiztonsági Bizottság felső tagozatán végzett. Itt indult hivatali karrierje.

• Munkavégzés helye: Az Orosz Föderáció Biztonsági Tanácsa
• Pozíciók: 1999-2008 - az orosz FSZB igazgatója, 2008 óta - az Orosz Föderáció Biztonsági Tanácsának titkára
• Feleség: Elena Nikolaevna Patrusheva, végzettsége orvos. Patrusheva Vnesheconombank struktúráiban végzett munkájáról a médiában megjelent információkat a VEB-nél foglalkoztatott adózási adatok dokumentálják. 1993-ban egy csoport volt KGB-tiszttel és férje osztálytársával, Borisz Gryzlovval együtt megalapította a Borg LLP-t. A Borg LLP törvényben meghatározott tevékenységei többek között a "másodlagos nyersanyagok betakarítását és feldolgozását" feltételezték: a cég talán vas- és színesfémhulladék külföldre történő exportálására szakosodott. 
• Legidősebb fiú: Dmitrij Nyikolajevics Patrusev (44 éves), bankár. Az FSZB Akadémiáján végzett - 2006-ban a VTB állami bank alelnöke lett, nagy állami vállalatokkal végzett munkát. Dmitrij Patrusev 2010 óta a szintén állami tulajdonban lévő Orosz Mezőgazdasági Bank (Rosselkhozbank) vagyonát tekintve 4. oroszországi igazgatótanácsának elnöke.
  
• Kisebbik fiú, Andrej Nyikolajevics Patrusev (40 éves), szintén bankár. Az FSZB Akadémia végzettje - apja irányítása alatt dolgozott a „P” igazgatóság 9. osztályán, megfigyelte az olajipar helyzetét. Osztálytárs Pavel Fradkov volt, Mihail Fradkov miniszterelnök legkisebb fia. 2006-ban Andrej Patrusev (az FSZB kapitányi rangjával) a Rosznyeft Olajtársaság igazgatótanácsának elnökének, Igor Szecsin miniszterelnök-helyettesnek az információbiztonsággal foglalkozó tanácsadójává nevezték ki. Kinevezése után 7 hónappal az Orosz Föderáció elnöke, Vlagyimir Putyin Becsületrenddel tüntette ki, „az elért sikerekért és sok éves lelkiismeretes munkáért” szöveggel.
  
• Testvér, Viktor Platonovics Patrusev, a Megafon mobilszolgáltató északnyugati részlegének adminisztratív igazgató-helyettese. A Dinamo sporttársaság elnökének, az orosz szövetségi határszolgálat vezetőjének, Vlagyimir Pronicsev FSB tábornoknak tanácsadójaként szerepelt. Az Orosz Föderáció elnökétől, Vlagyimir Putyintól megkapta a Barátság Érdemrendjét és a Becsületrendet "A testkultúra és a sport fejlesztésében szerzett érdemeiért".
• Közeli barátok: A leningrádi 211. Fizikai és Matematikai Középiskola osztálytársa az Állami Duma elnöke, Borisz Grizlov, az FSZB igazgatóhelyettese, Szergej Szmirnov és a korábbi színész. Viktor Yurakov, a Balti Állami Műszaki Egyetem "Voenmeh" rektora. A néhai személyi sofőr, majd az FSZB ügyek osztályának vezetője Valentin Chuikin. 

Kitüntetések: Oroszország hőse. Tábornok. A Hazáért Érdemrend teljes lovasa. Az Orosz Föderáció hőse kitüntetésben részesült az Orosz Föderáció elnökének 2000.03.15-i zárt rendelete. A Hazáért Érdemrend I. osztály (2006)

Karrier: Kezdetben a Leningrádi Területi Szovjetunió KGB Igazgatóságának alosztályain szolgált: hadműveleti biztos, városi osztályvezető, kerületi osztályvezető-helyettes, csempészet- és korrupcióellenes szolgálat vezetője.

1992-ben Patrusevet kinevezték a Karéliai Köztársaság biztonsági miniszterévé, az Orosz Föderáció Szövetségi Ellenőrzési Szolgálata Karélia részlegének vezetőjévé.

1994-től 1998-ig az orosz FSZB Belső Biztonsági Igazgatóságának vezetője, osztályvezető-helyettes - az orosz FSZB Szervezeti és Személyzeti Munka Osztályának Szervezeti és Ellenőrző Osztályának vezetője.

Később, 1998 május 31-én Nyikolaj Platonovicsot kinevezték az Orosz Föderáció elnöki hivatalának főellenőrzési osztályának vezetőjévé. 1998 augusztusától októberéig a Fő Ellenőrzési Igazgatóság elnöki adminisztrációjának helyettes vezetőjeként dolgozott, Vlagyimir Vlagyimirovics Putyint váltva, akit az adminisztráció első helyettesévé neveztek ki a Főellenőrzési Igazgatóság élére.

1998 és 1999 között Patrusev az Oroszországi Szövetségi Biztonsági Szolgálat igazgatóhelyettese, a Gazdasági Biztonsági Osztály vezetője volt.

Ugyanebben az évben január 29-én csatlakozott a rendkívüli helyzetek megelőzésével és felszámolásával foglalkozó tárcaközi bizottsághoz. Később, 1999 április 16-án az orosz FSZB első igazgatóhelyettese lett. 1999. augusztus 9-én kinevezték az orosz FSZB megbízott igazgatójává.

Négy hónappal később 1999. augusztus 16 Nyikolaj Patrusev vette át az Orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat igazgatói posztját. Ezzel párhuzamosan 1999. szeptember 30-án a FÁK-államok Biztonsági Ügynökségei és Hírszerző Szolgálatai Vezetői Tanácsának elnöke lett.

Az Orosz Föderáció elnökének rendelete („zárt”) kelt 2000. március 15 A különleges feladat végrehajtása során tanúsított bátorságért és hősiességért Patrusev Nyikolaj Platonovics vezérezredes az Orosz Föderáció hőse címet kapta egy különleges kitüntetéssel - az Arany Csillag éremmel.

2006 februárja és 2008 májusa között az Oroszországi Nemzeti Terrorellenes Bizottság vezetője volt.

Dmitrij Medvegyev Oroszország elnökének 749. sz. keltezésű rendelete 2008. május 12 Nyikolaj Platonovics Patrusev kinevezték az Orosz Föderáció Biztonsági Tanácsának titkárává.

Nyikolaj Patrusev, az Orosz Biztonsági Tanács titkára 2019. október 15 munkalátogatást tett Kubában, ahol találkozott az ország Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkárával, Raul Castróval és a köztársasági elnökkel, Miguel Diaz-Canellel. A találkozó során eszmecsere zajlott az orosz-kubai együttműködés számos kérdéséről, többek között a biztonság területén, valamint a nemzetközi napirendről.

Egy iráni munkalátogatás során 2019. december 18 Nyikolaj Patrusev, az Orosz Biztonsági Tanács titkára a Legfelsőbb Nemzetbiztonsági Tanács titkárával, Ali Samkhanival tárgyalt a kétoldalú együttműködésről, a nemzetközi menetrendről, valamint az iráni nukleáris programmal kapcsolatos közös átfogó cselekvési terv fenntartásának fontosságáról.

Földünkön körülbelül 13 ezer atomtöltet van jelenleg, mégpedig 9 ország birtokában (90 százalékok az USA és Oroszország tulajdonában). A 9 ország közül csak 4 képes arra, hogy három módon is célba juttassa atomtölteteit (nukleáris triász): ballisztikus rakétákkal (szárazföldről), tengeralattjárókról és repülőgépekről. Ezen országok: az USA, Oroszország, Kína és India. Öt ország bár rendelkezik atomfegyverekkel, ezeket csak korlátozott módon tudja felhasználni (Pakisztán, Franciaország, Egyesült Királyság, Izrael, Észak-Korea).

Taktikai atomfegyverként is használható orosz Iszkander. Kép: LINK

A legmodernebb és legpusztítóbb atomfegyverek nagy találati pontossággal, akár több ezer kilométer távolságból is elindíthatóak, pusztító erejük pedig eléri az 1-2 megatonnát is. Például az USA birtokában lévő B83 hidrogénbomba, melyből 650 db áll az amerikaiak rendelkezésére 1,2 megatonnás. Ez azt jelenti, hogy ez a töltet 1200 kilotonna TNT pusztítóerejének felel meg, amihez képest a Hirosimára 1945 augusztus 6-án ledobott Little Boy, a maga 15 kilotonnás "teljesítményével" elenyészőnek tekinthető (noha 140 ezer emberrel végzett). A legnagyobb atombombát eddig az oroszoknak sikerült előállítani, ez a Cár bomba, mely 50 megatonnás (egyszer végeztek vele próba-robbantást: 1961 október 30-án a Novaja Zemlja nevű sarkvidéki szigeten).

Napjainkban az atomhatalmak célja már inkább az 1-2 megatonnás hatóerő és a minél gyorsabb és pontosabb, sőt elháríthatatlan célba juttatás megvalósítása. Ezen a téren az USA és Oroszország jár az élen, mely országok akár 400-500 atomtöltetüket is képesek azonnal (a kiadott parancs után perceken belül) elindítani, sok ezer kilométerre fekvő célpontokba is, föld-alatti rakétasilókból, felszíni támaszpontokról, tengeralattjárókról.

Különbséget kell tenni a nagy hatóerejű, 1-2 megatonnás (1000 - 2000 kilotonnás), városokat elpusztítani képes stratégiai atomfegyverek és a harctereken bevethető, néhány kilotonnás (vagy néhány tíz kilotonnás) úgynevezett taktikai atomfegyverek között. Ez utóbbiak nagyságrendekkel kisebb erejűek (általában 50 kilotonna alattiak) és leginkább háborúkban katonai célpontok, nehezen feloldható harctéri helyzetek feloldására alkalmasak.

Ami a nagyobb, stratégiai atomfegyverek birtoklását illeti: jelenleg a legtöbb ilyen töltete Oroszországnak van: 5977 db, második az Egyesült Államok 5428 töltettel, majd sorban következnek a többiek: Kína 350 db, Franciaország 290 db, Egyesült Királyság 225 db. Az utóbbi években az említett országok inkább növelni igyekeztek nukleáris arzenáljukat, mely sajnos megfordította a hidegháború végén (1990-es években) még általánosnak tekinthető nukleáris leszerelési folyamatokat.

Forrás: LINK

Az atomfegyverek bevetési kockázata az Ukrajnában február 24-én megkezdődött háború óta jelentősen megnövekedett, mivel Vlagyimir Putyin Oroszország vezetője nyíltan kezdett atomcsapással fenyegetőzni, ha fő riválisa a NATO beavatkozna Ukrajnában. Az atomfenyegetés két módon realizálódhat tényleges atomtámadásokban: egyrészt kisebb, taktikai atomfegyverekkel az ukrajnai háborúban, másrészt egy esetleges NATO - Oroszország háború esetén stratégiai atombombákkal. Az utóbbira szerencsére kicsi az esély, hiszen a felek pontosan tudják, hogy bármelyikük is indítja el az atomháborút, nem tudja elkerülni a válaszcsapást.

Ugyanakkor a harcéri atomfegyver-bevetés sajnos nem zárható ki teljesen, főleg ha az orosz hadsereg az elkövetkező hetekben sem tud egyértelmű sikereket felmutatni Ukrajnában.  

Posztunk lezárása után jelent meg a hír: Oroszország április 18-án, húsvét hétfőjén, a reggeli órákban megindította offenzíváját a teljes Donbas-terület megszerzéséért. Lehet, hogy az Iszkander taktikai atomfegyverek jelentette veszély hamarabb fenyeget, mint hittük? Ha sikertelen lesz lesz a hadművelet bizony van erre esély.

Április 14-én új szakaszhatárhoz érkezik az orosz-ukrán háború, mert Ukrajna népe ekkor mondhatja majd el, hogy kerek 50 napja állja a sarat a világ második legerősebb hadseregének kikiáltott orosz haderő támadásaival szemben. Ráadásul mindezt úgy, hogy egyetlen nagyvárosa sem esett még el. Csak történelmi emlékeink felfrissítéseként rögzítenénk: Lengyelország 27 napig tudott ellenállni Hitler hadseregének (ekkor esett el Varsó), Franciaország fővárosába Párizsba pedig 35 nappal a támadás megindulása után vonult be a Wehrmacht. Ukrajna viszont már most 50 napnál jár és még senki nem látja háború végét, mely az amerikaiak szerint akár évekig is elhúzódhat.

Mariupol április 7-én. A kép forrása: edition.cnn.com

Oroszország pedig valóban bevetette amit tudott: láthattunk Ukrajnában modern harci helikoptereiből, harckocsijaiból, vadászgépeiből és hiperszonikus rakétáiból is, igaz mindegyikből csak nagyon keveset.

Putyin  Ukrajnában vezényelte tömeggyilkosságokra szakosodott iszlamista csecsen harcosait és legjobb tábornokait is, legújabban a Szíriában edződött Alexandr Dvornyikov tábornokot. Ám úgy tűnik mindez még mindig kevés. Sőt kiderült: nagyon sok minden csak mítosz az orosz hadsereggel kapcsolatban, például az is, hogy modern haditechnikai eszközei nagy számban volnának jelen fegyveres erőinél. Éppen ellenkező a helyzet: a modern fegyvereik egy része kísérleti stádiumban van (pl Armata harckocsi), másik része, pedig csak kis darabszámban lett legyártva.

Ugyanakkor tény, hogy bár lelepleződött az orosz haderő elavult jellege (és csak nyomokban modernizált mivolta), így is Putyiné a világ egyik legnagyobb hadserege (bár atomfegyverei nélkül ma már a szakértők nem tennék az orosz fegyveres erőket a világ első 5 leg-ütőképesebb hadserege közé. Atomfegyverek terén viszont az atomhatalmak élén áll.) Ukrajnának így is egy közel 1 milliós armadával kell szembenéznie (még ha most csak 200 - 250 ezer van is belőlük Ukrajnában), mely armada óriási tartalékokkal rendelkezik. Eközben Ukrajna egyre inkább a nyugati hatalmakkal kialakult köldökzsinórra van utalva, melyen keresztül folyamatosan kapja a katonai eszközöket, ám ezek nélkül valószínűleg összeomlana.

Orosz T-72B harckocsik Ukrajnában

De ki kell mondjuk: Ukrajna még ha nyugati fegyverekkel is, de óriási csodát visz véghez: nem adja fel és heroikus küzdelmet folytat egy hatalmas túlerővel szemben.

Jelenleg úgy néz ki, hogy egyik fél sem adja fel céljait: Ukrajna a végsőkig védelmezi városait, Putyin pedig gőgös diktátorként még saját népének életszínvonalát is beáldozza a győzelemért. A szitu egyértelműen patthelyzet: Oroszország a szankciók dacára is évekig kitarthat, mert olaj és földgáz eladásaiból simán képes finanszírozni a harcokat (és állama működését) a világ pedig nem képes lemondani az orosz energiahordozókról. Mindig lesz, aki megvegye azokat (most épp úgy néz ki, ha Európa csökkentene a vásárlásból, India megveszi a kieső hányadot, így Putyin "pénzénél marad"). Közben az egyetlen féknek vehető orosz lakossági nyomással sem lehet kalkulálni (mint mondjuk egy nyugati demokráciában), hiszen az orosz nép végtelen sokáig képes tűrni, ezt történelme sokszorosan bebizonyította.

A kép forrása: wired.com

Az elhúzódó háború pontosan addig tart, amíg a nyugat táplálja az ukrán hadsereget. Ha a táplálás megszűnik, az ukránokat legyőzik. Ami most biztosra vehető: Putyin soha nem fogja kivonni erőit Ukrajnából, bármilyen szankciókat kap is. Az orosz diktátor akár hosszú évekig is finanszírozni tudja a háborúját, mert a Föld 200 országából folyamatosan lesznek jelentkezők energia-hordozóira.

Ukrajna előtt pedig respect, mert amit népe a halál 50 napjában eddig véghezvitt az előtt le a kalappal, az a hősiesség legmagasabb foka.  

Posztunk címe "A halál 50 órája" című, 1965-ös, második világháborús amerikai filmre utal, mely egy megtörtént, pusztító háborús offenzívát mutat be