Az orosz expanzió lehetséges célpontjai az ukrajnai háború kezdete óta foglalkoztatják a világot, különösen azokat a térségeket, ahol a lakosság veszélyben érzi magát. Ilyen például a Baltikum és Lengyelország. A putyini külpolitika birodalmi és terjeszkedő jellege hosszú évek óta egyértelmű, ennek volt megnyilvánulása a 2008-as grúziai beavatkozás (jelentős grúz területek elvétele, pl Dél-Oszétia és Abházia), illetve a Krím elcsatolása 2014-ben. Jelenleg 10-11 ország érintett a fenyegetésben:

A térképet figyelmesen megvizsgálva jól látszódik, hogy a megjelöl kis államok a hajdani Szovjetunió gazdasági-katonai tömbjéhez tartoztak 1945 és 1990 között. Vlagyimir Putyin számára már az 1999-es hatalomra kerülésétől kezdve fontosak.

Jelenleg azonban még Ukrajna köti le Oroszországot, ahol a Kreml egyre nehezebben tudja fenntartani a folyamatos előrenyomulás Putyin által kiadott doktrináját. Már vetettek be rabokat, csecseneket és koreaiakat is, sőt megkezdék az állami vagyonból történő kifizetéseket is harcot vállaló orosz katonáknak. Úgy tűnik versenyfutás zajlik a "ki bírja tovább" jelszó mentén. Ha az USA kitartóan támogatta volna az ukránokat, akkor Oroszország megállapodásra kényszerült volna. Ám azzal, hogy Putyin sikeresen megvette Trump támogatását, újra hozzá kerültek a jobb kondíciók.

Ukrajna teljes területének megszerzése már Putyin célja és amerikai segítséggel ez sikerülhet is neki. Kelet-Európa és a térképen szereplő 11 ország csak ezek után következhet majd. 

A védekezésben és az orosz agresszió megállításában ma a március 2-i londoni csúcstalálkozón megalakuló Hajlandóak koalíciója azaz Coalition of the willing képest lépéseket tenni. A londoni csúcsra Zelenszkij ukrán, Macron francia elnök, Scholz, a távozó német kancellár, Tusk lengyel és Meloni olasz miniszterelnök mellett elment Mark Rutte, a NATO főtitkára, von der Leyen európai bizottsági elnök is hivatalos volt, de mellettük ott volt a brit fővárosban Trudeau kanadai miniszterelnök, valamint a spanyol, a norvég, a dán, a svéd, a finn, a holland kormányfő. A keleti tagállamok körül pedig még a cseh és a román miniszterelnök volt még jelen.

A balti vezetőkkel Starmer telefononon egyeztetett, és külügyminiszteri szinten még Törökország is képviseltette magát - vagyis szinte mindenki ott volt az Ukrajna mellett kiállók közül. Orbán Viktor magyar és Robert Fico szlovák kormányfő természetesen nem kapott meghívást.

A londoni csúcson megállapodtak abban, hogy továbbra is folytatják Ukrajna katonai támogatását, és tovább növelik az Oroszországra nehezedő gazdasági nyomást is. Ahhoz is ragaszkodni fognak, hogy Ukrajnának ott kell lennie az asztalnál minden béketárgyaláson - ez is egy éles különbség az amerikai állásponthoz képest.

A béke most már kizárólag a nyugat-európai országokon múlik, mert a helyzet az, hogy a békéhez vezető út kizárólag Oroszország meghátrálásán keresztül vezet. Ehhez pedig Ukrajna megerősítése és támogatása szükséges. Béke akkor lesz, ha az egész háborút megkezdő Vlagyimir Putyin meghátrál végre. Mivel Trump inkább kiszolgálja mint visszaszorítja Oroszországot, a Coalition of willing az utolsó remény.  

Nem túl sok olyan ország van már napjainkban, mely gazdasági erejénél fogva képes hatékonyan szembeszállni az orosz-amerikai agresszióval és Európa bástyájává tud válni gazdasági és katonai értelemben is. Jelenleg ilyen állam az Egyesült Királyság, Kanada, Lengyelország, Ukrajna, Franciaország és Németország, mely államok a GDP listán a következő helyeket foglalkák el: 3, 6, 7, 9 és 21 (plusz Ukrajna az 58. helyen).

Csatlakozik hozzájuk néhány kevésbé elszánt gazdasági nagyhatalom is, mint Olaszország, Spanyolország és Svédország illetve néhány kisebb ország is, mint Dánia vagy Hollandia de a meghatározóak az említett hatos fogatban szereplők. Három európai uniós és három azon kívüli állam. Közös jellemzőjük, hogy komolyan veszik az oroszok jelentette veszélyt és az amerikai agresszióval szemben is talpon akarnak maradni.

Trump cinikusan viselkedik az EU országaival szemben és vámpolitikájával illetve folytonos zsarolási kísérleteivel gyengíteni illetve ha lehet megszüntetni akarja. Katonai szempontból az Egyesült Államokat a NATO szervezete még erősen köti Európához, ám a Trump-kabinet egyértelműen nem érzi már kötelességének a kontinens megvédését.

Közben körvonazalódni látszódik egy új összefogás, mely esetleg saját védelmet jelenthet gazdasági és katonai szempontból is Európának. Ennek magját a Weimari háromszög (Weimar Triangle) alkotja. Ezt az összefogás a franciák, németek és lengyelek hozták létre még 1991-ben. Most a Trump ámokfutás korától újra fokozódó jelentősége lesz. 

Az éppen ma 3 éve elkezdődött orosz - ukrán háborút villámháborúnak szánták, mára azonban egy elhúzódó, véres küzdelemmé változott. Anyagháború lett belőle és az élőerő-tartalékokért folyó versenyfutás. Ami a katonai tanulságokat illeti, Tálas Péter a Közszolgálati Egyetem John Lukács Intézetének tudományos főmunkatársa 5 pontot említ. Forrás: Index - 2025.02.22.

1.) Haditermelés és hadiipar fontossá váltak. Ismét bebizonyosodott, hogy a mennyiség nagyon is számít, akár nagy létszámú tömeghadseregről, akár tartalék haditechnikáról vagy területvédelemről beszélünk.

2.) Új fegyvernemekre került a hangsúly. Ami a haditechnikában mindenképp újdonság, az a lég- és rakétavédelem, valamint a rakétafegyverek és -csapások nagyságrendje, amit kiegészít a drónok megjelenése. Ezek ugyanis minden szinten – a taktikaitól a stratégiai csapásmérésig – mindent megváltoztattak. Például a drónok tömegessé válása elhozta a szárazföldi hadviselés átalakulását. Mivel szinte az egész frontvonalat belátják, ezért öngyilkossággal ér fel a nagyobb erők csoportosítása egy tömbben, ugyanis a kémdrónok azonnal jelzik, hogy támadás készül, és az ellenfél pedig pontos és nagy erejű csapást mérhet rájuk. Ennek eredménye, hogy az orosz előrenyomulás is kisebb műveletekben, csoportokban zajlik. Nyoma sincs ma már a II. világháborúban vívott nagy páncéloscsatáknak.

3.) Oroszország ereje nem akkora mint hittük. Világossá vált, hogy Oroszország nem olyan erős, mint amilyennek gondoltuk. Azt sem szabad elfelejteni, hogy Oroszország gyakorlatilag Európa egyik legszegényebb országát támadta meg.

4.) Szükséges egy európai haderő. Európai Unió egy része, alig 10 - 12 ország látja csak át, hogy a jövőben az USA segítsége nélkül kell Európának megszerveznie az Oroszországgal szembeni védelmét. Ehhez nagyon is kell a legerősebb európai hadsereg a jelenleg 110 dandárral rendelkező, 800-900 ezres ukrán haderő. EZÉRT támogatják Kijevet annyira és ezért gondolják, hogy nagyon is kellenek Európa védelméhez. Az európai hadsereg felállításában szerepet játszható országok: Egyesült Királyság, a 4 skandináv állam, a 3 balti ország és Lengyelország, illetve talán rajtuk kívül még néhány bizonytalan állam, mint Németország és Franciaország (ahol a belpolitikai változásoktól függ minden). Együttes hadsereglétszámuk sem éri el jelenleg Ukrajna élőerő létszámát (a 900 ezer főt). [globalfirepower]

5.) A nyugati támogatások ereje nagyon nagy. Kiderült az elmúlt három évben, hogy Európa és Amerika, tehát a Nyugat tud úgy támogatni gazdaságilag, katonailag egy partnert, hogy az képes legyen hatékonyan ellenállni. „Szerintem ez bizonyíték arra, hogy vannak olyan közös ügyek, amelyek képesek összefogásra késztetni az európaiakat” – zárta gondolatait Tálas Péter.

Az orosz hadsereg 2022 február 24-én rohanta le a független Ukrajnát. Az oroszok több irányból támadtak és egy ideig Kijevet is megcélozták, ám kísérletük a gyors és több irányból való támadásra kudarcot vallott. Ukrajna közben megkapta az euroatlanti országok teljes támogatását pénzben és harci-eszközökben egyaránt, így már sikeres ellentámadásokat is indítani tudott: 2022 őszén egy teljes Magyarországnyi területet tudott visszafoglalni. 

A 2023 június 10-én megindult ukrán ellentámadás során Ukrajna visszaszerezte az ellenőrzést 38 négyzetmérföldnyi (közel 100 négyzetkilométer) terület felett. Aztán 2024 őszén jelentős fordulat következett be a háború menetében: Oroszország jelentős fölénybe került és ha lassan is de folyamatosan tört előre. 

2024. augusztus 6-án legalább 1000 ukrán katona lépte át a határt, harckocsik és páncélozott járművek támogatásával. A kurszki betörés Oroszországot és Ukrajna szövetségeseit egyaránt meglepte. Ez a legjelentősebb határon átnyúló támadás a 2022-es invázió óta, és az első, amelyet elsősorban az ukrán reguláris erők hajtottak végre.

Sajnos 2024 őszén ujabb jelentős fordulat következett be a háború menetében: Oroszország jelentős fölénybe került és ha lassan is de folyamatosan tör előre. Az ezredik napra megszállta Ukrajna 18%-át és bár elvesztett 3500 harckocsit, 7500 páncélozott járművet és  700 ezer katonát.

Az USA eddig évente 20 milliárdot adott a háború kezdete óta Ukrajnának (eddig összesen 61 milliárd dollárt) és kb ugyanennyit Európa is. Ám így így az évi 35-40 milliárd is lényegesen kevesebb mint az évi 109 milliárdos orosz katonai budget. Ráadásul Donald Trump várhatóan csökkent vagy megvonja majd a támogatást.

A 2025-ös évre a háború versenyfutássá vált: ki bírja tovább: Ukrajna emberrel vagy Oroszország hadianyaggal és pénzzel? Ukrajna egyelőre helytáll, és bár valóban a nyugati hatalmak támogatásai tartják az ukrán hadsereget működésben, az ukrán katonák véreznek az 1300 km hosszú frontvonalon. Kevés nép és kevés ország bírná 3 éven keresztül a harcot a világ legerősebb és legkegyetlenebb hadseregével szemben (3 éven keresztül). 

Nincs még mindig konkrét elnevezése az orosz-kínai vezetésű és forműálisan is még csak részben létező ázsiai katonai összefogésnak, de egyre több felületen már úgy emlegetik, hogy Eastern Alliance (vagy Ázsiai Szövetség). Magját a 2002-ben létrehozott, orosz vezetésú, 6 tagországból álló CSTO adja (Collective Security Treaty Organization; oroszul: Организация Договора о коллективной безопасности, Organyizacija Dogovora o kollektyivnoj bezopasznosztyi, ODKB). A szervezet tagországai: Oroszország, Fehéroroszország, Kazahsztán, Kirgizisztán, Tadzsikisztán és Örményország.

Források: reddit.com és wikipedia.org.

A CSTO szoros együttműködési kapcsolatokat ápol az SCO-val, azaz a Sanghaji Együttműködési Szervezettel (Shanghai Cooperation Organisation), mely a gazdasági együttműködés mellett védelmi és biztonsági összefogásként is funkcionál. Ráadásul jelentős átfedést mutat a CSTO-val, hiszen 9 tagországa közül 4 a CSTO-nak is tagja. Aki nem, azok a következők: Kína, Üzbegisztán, India, Pakisztán és Irán.

Végezetül a kialakulóban lévő ázsiai katonai összefogás utolsó tagja Észak-Korea, mely ugyan egyik említett szervezetnek sem tagja, ám 2024 június 19-én általános, stratégiai és partnerségi szerződést kötött Oroszországgal, amit két hónapja, október 24-én ratifikált az orosz parlament. Ezzel létrejött az orosz-észak-koreai katonai szövetség.

A három említett szerződéssel pedig mára kialakult egy 12 tagországból álló ázsiai katonai tömb. Lakosságszámot tekintve ma ez a Föld legnagyobb szövetsége, közel 3 milliárd lakossal és a Föld második legnagyobb GDP értékével (mely néhány éven belül beéri majd le is előzi a nyugati országok szervezetit, ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak). Jelenleg meghaladja az évi 30 billió dollárt. Tagjai között 4 atomhatalom is szerepel (Oroszország, Kína, India és Pakisztán). 

Ami a két oldal erőviszonyait illetei: szinte minden területen az Ázsiai Szövetség vezet. Ennek egyik szegmensét a vadászgépek jelentik:

A repülőgép-hordozókat illetően az USA egyértelmű vezető helyen áll (egyetlen más országnak sincs 12 db hordozója), ám az már kérdéses hogy ez a hidegháborús fegyvernem mennyire lehet majd az eljövendő globális háborúk meghatározója.

Valójában az orosz-kínai tengelyhez hozzá-számítandó Észak-Korea és Irán is, nem beszélve a CSTO katonai szövetség államairól illetve a Sanghaji Együttműködési Szervezet tagjairól. Az összesen így már 12 országból álló szövetség a legnagyobb létszámú hadsereg kiállítására képes (az egész világon), mely sokszorosan múlja felül a NATO katonai élőerő-létszámát (ehhez a fölényhez elegendő csupán a kínai, indiai, orosz és észak-korea hadseregeket is összeadni). Atomfegyerek terén is előnyben van az ázsiai szövetség, hiszen jelenleg Oroszország rendelkezik a legnagyobb atom-arzenállal (Kína, Pakisztán, India nélkül is). Hagyományos fegyverek terén van némi hátrányuk, de a kínai fegyverkezés üteme itt is közelíti már a NATO-t. Az ázsiai összefogás néhány év alatt utoléri a NATO-t például a vadászgépek számában a harckocsik terén pedig már most beelőzték őket (leginkább az orosz harckocsi-park hatalmas mérete miatt)

A kép forrása: reddit.com

Mindent egybevéve, a NATO esélyei egy esetleges globális háborúban nem túl biztatóak jelenleg. Ha ez a bizonyos háború atomháborúvá fajul (vagy eleve úgy indul) akkor szinte biztosra vehető, hogy több orosz és kínai élné túl a nukleáris holokausztot mint nyugati (amerikai és európai lakos). Persze kétséges lenne egy ilyen helyzetet győzelemnek nevezni, de attól sajnos még ez a helyzet. Az ázsiai szövetség (nem hivatalos elnevezés egyelőre, bár egyre gyakrabban bukkan fel az "Eastern Alliance" kifejezés) ráadásul folyamatosan bővül szimpatizáns-országokkal. 

A világ nagy katonai szövetségei jelenleg növelni próbálják mind haditermelésüket, mind pedig a katonai kiadásokra szánt pénzügyi kereteiket. A jövő úgy tűnik a fegyverkezési versenyé és a két nagy katonai tömb megalakulásáé. A keleti ugyanis még formálódóban van és a nyugati is változhat még szimpatizáns államokkal. De ha jelenleg kellene fogadást kötni a két szembenálló (és formálódó) félre, igen nagy eséllyel kapna kedvezőtlenebb oddsot a NATO. 

A kialakult helyzet csak akkor változhatna, ha a nyugati NATO államok radikálisan változtatnának katonapolitikai doktrináikon és GDP -jük 3-4 vagy akár nagyobb százalékarányát fordítanák katonai célú fejlesztésekre. (Kivéve persze az USA-t mely eleget tesz most is ennek.) Amellett szükséges volna az is, hogy a kettős politikát folytató NATO tagállamok (mint Magyarország vagy Törökország) ne blokkolhassák a döntéseket. Végezetül az atom-arzenál fejlesztésére is nagy szükség lenne, hogy a NATO utolérje az oroszokat. Kérdéses azonban mindezekre az innovációkra képes lesz e az Észak Atlanti Szerződés az elkövetkező 3-4 évben.

Izrael a Hamasszal áll háborúban a tavaly októberi palesztin támadás óta (melynek során gázai fegyveresek 1139 izraelit megöltek 240 embert pedig elraboltak). A harc azóta folyik szakadatlanul az IDF (Israel Defense Forces) és a Hamasz között, mert a zsidó állam a Hamasz teljes elpusztítását tűzte ki céljául. Közben azonban a válság eszkalációja is megindult: előbb a jemeni huszik, majd a libanoni Hezbollah aktivizálódott, végül a mindkettőt támogató Irán is harcra készül a legfrissebb hírek szerint. A közvetett ok a sok-sok éve tartó izraeli - iráni ellentét, közvetlen ok pedig részint a Gáza elleni izraeli támadás illetve az irániak által támogatott Hamasz és Hezbollah vezetők napokban történt likvidálása. (Előbb Ismail Haniyeh ölték meg Teheránban egy izraeli drónnal, majd hasonló módon végeztek Bejrútban Fuad Shukurt Hezbollah vezetővel is. Mindkét támadás július végén történt.)

A kép forrása: www.tn.com.ar (France 24)

A közelgő közel-keleti háború egy olyan komplex küzdelem lesz, melyben Izrael egyszerre lesz kénytelen harcolni délen a gázai övezetben, északi határi mentén Libanon fegyvereseivel és az esetleges közvetlenül érkező iráni erőkkel (bombázókkal, drónokkal, vadászgépekkel vagy rakétákkal). Érdemes azonban áttekinteni az erőviszonyokat a háború küszöbén.

Az egyes országok katonai erejét nyilvátartó (és folyamatosan korrigáló) globalfirepower szerint a Közel-keleten 5 olyan katonai közép-hatalom van, mely közel hasonló katonai potenciállal rendelkezik: Törökország (a 8. katonai hatalom a világon), Pakisztán (9. helyen), Irán (a világ 14.legerősebb hadseregével), Egyiptom mely a 15. helyen áll és végül Izrael, mely jelenleg a 17. helyen áll. A felsoroltak közül a kibontakozó közel-keleti háborúban érintett lesz Irán és Izrael mint legfontosabb harcolok felek, illetve talán Egyiptom is. 

Ám az összevetés szerint Irán nagy falat lehet az IDF számára, mert bár az izraeli hadsereg modernebb és nagyobb katonai költségvetéssel rendelkezik, illetve több vadászgéppel, az egyéb méreteket tekintve (élőerő, szárazföldi eszközök ... stb) Irán jócskán megelőzi.

Döntő tényező az is, hogy melyik hadviselő felet mely országok támogathatják: Iránt a proxi szervezetei mellett (Hezbollah, huszik) segíthetik bizonyos arab országok, Izraelt pedig az Egyesült Államok támogatja, mely jelentős csapásmérő erőt állomásoztat a Földközi tengeren. Kérdéses azonban a többi térségbeli hatalom viselkedése egy esetleges Közel-keleti háborúban, Izrael és Irán (illetve szervezetei) között. Főként Oroszország nagy kérdőjel: egyrészt a kezén van Szíria jelentős része (tengerparti bázisok), másrészt katonai fegyverzet-szállítmányokat bonyolít Iránnal így többszörösen érintett a Közel-keleten.

Az ukrajnai háború a szörnyű pusztítás és állandó csatázás mellett a fegyverek kipróbálásának is színtere, természetesen mindkét oldalon. A hatalmas orosz hadiipar a kínai, észak-koreai és iráni hadiszállításokkal kiegészülve már közel két és fél éve állja a sarat a nyugati országok (USA, Németország, Egyesült Királyság) fegyverszállításaival, melyeket az ukránok kapnak 2022 februárja óta folyamatosan. A két oldal nem csak élőerőben, hanem fegyverekben is verseng tehát egymással. 

Ukrajna kapott már szinte minden nyugati fegyvernemből (augusztus 4-én már 60 db F-16 ost is) melyek közül kiemelkedik ezk közül a HIMARS rakétarendszerek után az M2A2 Bradley gyalogsági lövész-páncélos (Bradley M2A2 IFV tracked armored Infantry Fighting Vehicles), mely úgy tűnik az ukrán katonák körében a legnépszerűnbb nyugatról érkező páncélos.

A görög hadsereg 300 db Bradleyt kap az USA-től (2023.03.13.) A kép forrása: www.gagadget.com

Ez a nagy népszerűség mindenképpen meglepő, mert az ukránoknál egyértelműen megelőzi a Bradley az amerikaiak büszkeségét és sztár-harckocsiját az M1 Abrams tankot is. A magyarázatok között első helyen emelegetik, hogy a papíron kis tűzereje és viszonyleg kis súlya (27.6 tonna) ellenére meglehetősen jó a védettsége és tűzállósága. Az ukrán hadsereg eddig a háború során 186 db Bradleyt kapott és állított hadrendbe a frontokon és idén újabb (de sokkal nagyobb darabszám-igényt jelentett le a későbbi harcokhoz). [Forrás: LINK] De mi jellemzi a Bradleyt?

A kép forrása: youtube/us_defense_system

Méretek: 27.6 tonna, hossz: 6.55 m, szélesség: 3,6 m, magasság: 2.98 m. Személyzet: 3 fő és szállítható vele még további 6 katona. Fegyverzete: 2 db TOW rakéta-indító (plusz 5 db tartalék rakétával), 1 db 25 mm-es gépágyú (M242), 1 db géppuska (7,62 mm-es).

Ami a TOW rakétákat illeti: irányított páncéltörő rakéták. Hihetetlen de hatótávolságuk eléri a 4 kilométert. Elnevezés: ube-launched, Optically-tracked, Wire guided missile, azaz „csőből indított, optikailag rávezetett huzalvezérlésű rakéta”. A 25 mm-es gépágyú Bushmaster típusú, 25 X 137 mm-es lőszerrel és percenként 200 lövedék teljesítménnyel, ami el kell ismerni: kiemelkedő tűzgyorsaságot jelent.

A kép forrása: www.capital.fr

Mára a Bradley-nek számtalan változata alakult ki. Hatékonyságuk a mai napig vitatott, de egy idén januárban közzétett és egész Európában (sőt a világon) elterjedt felvétel szerint, igenis hatékony lehet akár az orosz sztár-tank a T-90 ellen is. Az egyik video a telegrapph.co.uk oldalán tekinthető meg erről az összecsapásról, magyar nyelvű cikkben pedig a Magyar Nemzet írt az esetről. A felvételen jól látszik, hogy a Bradley 25 mm-es M242-es Bushmaster gépágyúja folyamatosan, szünet nélkül sorozza a T-90-es orosz harckocsit mégpedig meglepően nagy sikerrel és hatékonysággal. Pár hónappal később, májusban újabb hasonló eset történt: ezúttal egy másik Bradley a TOW rakétájával lőtt ki egy T-80-ast másfél kilométerről. 

A kép forrása: reddit.com

Ami a Bradley-k múltját illeti: a típus 1981 óta áll szolgálatban az amerikai hadseregnél. Alkamazták az Öböl-háborúban és az Irak elleni nagy támadásban is, miközben folyamatosan tökéletesítették és újították a később kikerülő altípusokat. Meghajtása egy 8 hengeres vízhűtéses Cummins dízelmotorral van megoldva, de egy vízsugárhajtómű kiegészítéssel úszni is képes. Az újabb fejlesztéseket (M2A2 ODS-SA) a DRS cég hőkamerás irányzékával és integrált adatrendszerével egészítették ki. A személyzet digitális kijelzőket kapott, amelyen az irányzékok képei mellett más fontos adatok is megjelennek. A páncélos vezetője olyan kijelzőt kapott, melyen az éjjellátó rendszer képe szinte a nappali képnek megfelelő minőségben látszik. [forrás: haborumuveszete.hu].

Felhasznált anyagok:

• M3 Bradley a modern igásló - wtinfo.hu 2018.12.04.
• A Bradley M2/M3 páncélozott gyalogsági harcijármű Art of War 2006.09.05.

Napjaink új, hidegháborús viszonyai között újra nagy jelentőséget kapnak a hadseregek, melyek fejlesztése szinte minden országban új lendületet kapott az elmúlt években. A katonai kiadásokra a legtöbbet jelenleg az Egyesült Államok tud fordítani, épp 761 milliárd dollárt évente. Utánuk következik Kína 230 milliárd dollárral, Oroszország kicsit lemaradva 83 milliárd dollárral és negyedik helyen India évi 54 milliárd dolláros budgettel. Az európai országok közül a németek és a britek költenek legtöbbet hadseregeikre (a németek évi 52 milliárdot, az angolok kerek 50 milliárdot, amivel az 5. és 7. helyen állnak a hadi kiadásokra legtöbbet költők listáján). [forrás]

A kép forrása: LINK

A globalfirepower nevű biztonságpolitikai portál rendszeresen frissítve teszi közzé listáját arról, hogy mely országok hadseregei a legerősebbek és legütőképesebbek. A szempontrendszer amely alapján kialakítják sorrendjüket összetett és több-tényezős így egy folyamatosan változó, módosuló listát eredményez (inkább a lista középső és alsó szegmensében, mint legelöl). Az egyes hadseregek erejének, ütőképességének és hatékonyságának megállapításához 6 tényezőt vizsgálnak, ezek a következő: katonai ráfordítások pénzügyi kerete (budget), az ország gazdasági teljesítőképessége, népesség-adatok és élőerő nagysága, geográfiai adottságok (ásványkincsek, energiahordozók), atomfegyverek megléte vagy hiánya és végül: a kiemelt fegyvernemek minőségi-mennyiségi adatai, mint: légierő, flotta, szárazföldi erők nagysága, fejlettsége. A végeredmény elég nagy pontossággal megmutatja egy-egy ország haderejének teljesítőképességét.

A 2023-as friss globalfirepower lista első 4 tagja jó ideje állandó: USA, Oroszország, Kína és India. Ezek mindegyike atomhatalom és óriási gazdasági teljesítménnyel rendelkeznek. Az USA és Kína GDP-je a legnagyobb a világon, India ezen a téren az ötödik helyen áll, Oroszország a tizediken. Mind a 4 államban nagy a népesség, még Oroszországban is, ahol a legfrissebb adatok szerint is közel 145 millió ember él. De nézzük a listát és annak folytatását:

forrás: globalfirepower.com

Jól láthatóan a Nyugat-európai országok közül csak az Egyesült Királyság és Franciaország fér be az első 10-be (és épen tizedikként az olaszok, de ők visszacsúszóban vannak), viszont a britek valóban erős ütemben fejlesztik hadseregüket. Az angol haditengerészet az elmúlt években két repülőgép-hordozóval bővült: 2017-ben a HMS Queen Elizabeth -tel (R08) mely 40 vadászgéppel vethető be és  2019-ben a HMS Prince of Wales hordozóval (R09), mely 36 vadászgéppel üzemel (mindkét hajó 65 ezer tonna tömegű, bár nem atom-meghajtásúak). Egyik hadihajó sem sokkal marad el a legnagyobb amerikai laposoktól, például a Ford-osztálytól és a 2017-ben hadrendbe helyezett USS Gerald R. Fordtól, mely 100 ezer tonnás és 75 vadászgépet szállít. Az Egyesült Királyság hadereje így az elmúlt években a világ ötödik legerősebbje lett.

A listán az első 10 ből három ázsiai ország szorította ki a többi európai hadsereget: Japán, Dél-Korea és Pakisztán. Japán és Dél-Korea jelentős és nagyon fejlett gazdasággal rendelkezik, míg Pakisztán méreteivel (pl óriási lakosságszámával) éri utol őket. A lista második fele már talán komolyabb meglepetéseket is tartogat: Indonézia, Egyiptom és Ausztrália szereplésével (a 13., 14 és 16. helyen). Indonézia és Egyiptom szintén a hatalmas lakosságszám és az egyéb adottságoknak köszönheti előkelő helyét, nem annyira haderőik fejlettségének. Indonéziában 275 millió ember él, Egyiptomban pedig 110 millió.

Ausztrália viszont folyamatos erősödést mutat, amit annak köszönhet, hogy övé az egyik legmagasabb katonai budget (a hatodik legnagyobb a világon) Németországéval azonos, 52 milliárd dollár évente. Az ausztrálok tehát sokat áldoznak katonai védelmükre, ami földrajzi helyzetükből adódik, mivel közel fekszenek az agresszív külpolitikát és terjeszkedést megvalósító kínai érdekszférához (ami lenyúlik egészen az ausztro-ázsiai szigetvilág térségéig, határolva az ausztrál felségvizeket).

Figyelmet érdemel két Kelet-európai ország is: Ukrajna, a 15. helyen és Lengyelország a 20. helyen. Ukrajna esetében a NATO folyamatos fegyverzet-támogatása okozza az előkelő helyezést, mely hamarosan már vadászgépeket is juttat a számukra (az eddig nekik biztosított modern rakéta-rendszerek és tüzérség illetve páncélosok, harci drónok mellett). Lengyelország az orosz fenyegetettség miatt fejleszti haderejét, mely már Európában is a hatodik legerősebb (nem számítva Európához a törököket). Az idei évben a NATO a keleti szárnyának tervezett bővítése kapcsán jelentős erőket tervez Lengyelországba telepíteni (bár ennek egyelőre még nem látni a konkrét megvalósulását).

Végül fontos észrevenni az első 20-ban Törökországot (a 11. helyen) és Iránt (a 17. helyen), mivel mindkét állam jól láthatóan regionális nagyhatalmi szerepre törekszik. Irán nemrégiben csatlakozott az orosz-kínai vezetésű Sanghaji Együttműködés (SCO) szervezetéhez, mely egyre inkább a NATO ellenpólusa napjainkban és nyíltan támogatja Oroszországot mindenben (fegyverekkel, drón-beszállításokkal). Törökország és Erdogan gazdasági erejéhez képest sokkal magasabb babérokra tör, afféle világhatalomként aposztrofálja önmagát. Noha Törökország a világ országainak GDP listáján csak a 19. helyén szerepel a legnépesebb országokén pedig a 18. pozícióban, a hadereje a 11. helyre teszi a törököket.

Kiegészítés 2024 augusztus 5-én (1 évvel a poszt megírása után):

Az első 20-ba bekerült Németország és Spanyolország is, kiszorítva onnan Lengyelországot és Vietnámot. Fontos változás, hogy a törökök jócskán feljebb jöttek a 11. helyről a 8. helyre. 

Az ukrajnai háború épp másfél éve folyik és még egyáltalán nem látni, hogy mikor ér véget. Az elemzők egy része Ukrajna felosztását tartja valószínűnek zárásként, mely a harcok végén nemzetközi szerződésekkel létrehoz majd egy nyugat-barát (EU és NATO tag) Nyugat-Ukrajnát illetve egy oroszok által bekebelezett Novorussziját (vagyis Kelet-Ukrajnát).

A kép forrása: hirado.hu (foto: MTI/AP/Roman Csop/Roman Csop)

A kialakítandó határvonal és az időpont kérdéses csupán és jelenleg pont ezek miatt folynak még a harcok. A felek mindegyike ugyanis a számára előnyösebb határvonalban érdekelt, melynek végső nyomvonala még erősen kérdéses. A zaporozsjei régióban például orosz előretörések várhatóak, ha kifárad az ukrán támadás és Odessza orosz megszállása is a kitűzött feladatok között szerepel a Kremlben. A lenti térképen várható felosztás látható.

A kép forrása: LINK

Van azonban Putyinnak egy párhuzamos terve is, mely épp a napokban kezd körvonalazódni az elemzők számára. Az orosz vezető a felosztás meggyorsítását és a még kedvezőbb tárgyalási pozíciókat egy újabb agresszióval akarja elősegíteni, mégpedig Fehéroroszországban, ahonnan nem hivatalos diverzáns csapatokat fog Lengylország keleti részébe átdobni, exkalálva a háborút. Erre utal a Wagner csapatok odavezénylése és a belorusz erőkkel való közreműködése. Mivel Lengyelország NATO-tag, Putyin megint körmönfont taktikát fog követni, ugyanúgy ahogyan az ukrán háborút is kezdte még 2014-ben, diverzáns egységek Donyeckbe küldésével. Mivel akkoriban orosz-barát szeparatisták harcoltak, az orosz reguláris csapatok jelenléte letagadható volt.

Hasonló forgatókönyv várható most is. Mivel a Wagner csapatok nem hivatalos orosz erőknek minősülnek, az "önkényesen" történő Lengyelország ellen fordulásuk nem az orosz állam felelőssége. Putyin felteheti majd kezeit azt üzenve a világnak és a NATO-nak: "én nem tehetek róla" a Wagner-zsoldosok saját döntést hozva csaptak át Lengyelországba. Kialakítható tehát egy újabb tűzfészek és háborús gócpont Lengyelországban is, anélkül, hogy a NATO megtámadná Oroszországot, ami már csak azért is kizárt, mert hisz Fehéroroszországból indulnak majd a támadók a lengyel területekre (nem pedig Oroszországból).

Hogy mit nyer ezzel Putyin? Kedvezőbb tárgyalási pozíciókat, hiszen csak ő parancsolhatja vissza a Wagner-erőket, aminek fejében kérhet Ukrajnában kedvezőbb feltételeket (nem csak a határvonal kialakítását illetően). Az sem kizárt, hogy az orosz hadsereg által titokban támogatott Wagner erők a Suwalki folyosót is megszállják, amivel Putyin elérheti a Baltikum elszakítását szárazföldön a NATO országoktól.

A kép forrása: LINK

A Suwalki folyosó orosz kézre kerülése teljesen úgy helyzetet teremtene, mert hatalmas mértékben emelné az orosz alku-pozíciót. Az kijelenthető már most is, hogy Oroszország gazdaságilag ugyanolyan erős, mint a háború kezdetén és az egyre fejlettebb Sanghaji Együttműködés révén (mely 4 atomhatalom és 16 partner ország összefogásával a NATO val közel azonos erősségű szervezetként minden gazdasági - katonai támogatást megad Oroszországnak) sajnos még évekig kezdeményezhet háborúkat határai mentén.