Földünkön körülbelül 13 ezer atomtöltet van jelenleg, mégpedig 9 ország birtokában (90 százalékok az USA és Oroszország tulajdonában). A 9 ország közül csak 4 képes arra, hogy három módon is célba juttassa atomtölteteit (nukleáris triász): ballisztikus rakétákkal (szárazföldről), tengeralattjárókról és repülőgépekről. Ezen országok: az USA, Oroszország, Kína és India. Öt ország bár rendelkezik atomfegyverekkel, ezeket csak korlátozott módon tudja felhasználni (Pakisztán, Franciaország, Egyesült Királyság, Izrael, Észak-Korea).

Taktikai atomfegyverként is használható orosz Iszkander. Kép: LINK

A legmodernebb és legpusztítóbb atomfegyverek nagy találati pontossággal, akár több ezer kilométer távolságból is elindíthatóak, pusztító erejük pedig eléri az 1-2 megatonnát is. Például az USA birtokában lévő B83 hidrogénbomba, melyből 650 db áll az amerikaiak rendelkezésére 1,2 megatonnás. Ez azt jelenti, hogy ez a töltet 1200 kilotonna TNT pusztítóerejének felel meg, amihez képest a Hirosimára 1945 augusztus 6-án ledobott Little Boy, a maga 15 kilotonnás "teljesítményével" elenyészőnek tekinthető (noha 140 ezer emberrel végzett). A legnagyobb atombombát eddig az oroszoknak sikerült előállítani, ez a Cár bomba, mely 50 megatonnás (egyszer végeztek vele próba-robbantást: 1961 október 30-án a Novaja Zemlja nevű sarkvidéki szigeten).

Napjainkban az atomhatalmak célja már inkább az 1-2 megatonnás hatóerő és a minél gyorsabb és pontosabb, sőt elháríthatatlan célba juttatás megvalósítása. Ezen a téren az USA és Oroszország jár az élen, mely országok akár 400-500 atomtöltetüket is képesek azonnal (a kiadott parancs után perceken belül) elindítani, sok ezer kilométerre fekvő célpontokba is, föld-alatti rakétasilókból, felszíni támaszpontokról, tengeralattjárókról.

Különbséget kell tenni a nagy hatóerejű, 1-2 megatonnás (1000 - 2000 kilotonnás), városokat elpusztítani képes stratégiai atomfegyverek és a harctereken bevethető, néhány kilotonnás (vagy néhány tíz kilotonnás) úgynevezett taktikai atomfegyverek között. Ez utóbbiak nagyságrendekkel kisebb erejűek (általában 50 kilotonna alattiak) és leginkább háborúkban katonai célpontok, nehezen feloldható harctéri helyzetek feloldására alkalmasak.

Ami a nagyobb, stratégiai atomfegyverek birtoklását illeti: jelenleg a legtöbb ilyen töltete Oroszországnak van: 5977 db, második az Egyesült Államok 5428 töltettel, majd sorban következnek a többiek: Kína 350 db, Franciaország 290 db, Egyesült Királyság 225 db. Az utóbbi években az említett országok inkább növelni igyekeztek nukleáris arzenáljukat, mely sajnos megfordította a hidegháború végén (1990-es években) még általánosnak tekinthető nukleáris leszerelési folyamatokat.

Forrás: LINK

Az atomfegyverek bevetési kockázata az Ukrajnában február 24-én megkezdődött háború óta jelentősen megnövekedett, mivel Vlagyimir Putyin Oroszország vezetője nyíltan kezdett atomcsapással fenyegetőzni, ha fő riválisa a NATO beavatkozna Ukrajnában. Az atomfenyegetés két módon realizálódhat tényleges atomtámadásokban: egyrészt kisebb, taktikai atomfegyverekkel az ukrajnai háborúban, másrészt egy esetleges NATO - Oroszország háború esetén stratégiai atombombákkal. Az utóbbira szerencsére kicsi az esély, hiszen a felek pontosan tudják, hogy bármelyikük is indítja el az atomháborút, nem tudja elkerülni a válaszcsapást.

Ugyanakkor a harcéri atomfegyver-bevetés sajnos nem zárható ki teljesen, főleg ha az orosz hadsereg az elkövetkező hetekben sem tud egyértelmű sikereket felmutatni Ukrajnában.  

Posztunk lezárása után jelent meg a hír: Oroszország április 18-án, húsvét hétfőjén, a reggeli órákban megindította offenzíváját a teljes Donbas-terület megszerzéséért. Lehet, hogy az Iszkander taktikai atomfegyverek jelentette veszély hamarabb fenyeget, mint hittük? Ha sikertelen lesz lesz a hadművelet bizony van erre esély.